A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
43 lan kötelességének tartotta, hogy világosan leszögezze az alapelveket, és ítéletet alkosson a kialakult helyzetről. XII. Pius idején tehát nem történt semmi. — Minden János pápával Indult el... — XXIII. János ezen a téren Is nagy újdonságot képviselt. Egy magyar miniszter, akivel az első időkben tárgyaltam, ezt mondta: „Mi szeretjük ezt a pápát, mert érezzük, hogy ő Is szeret minket." „Hogyan?" — kérdeztem csodálkozva. XIII. János embereknek tekint bennünket... „Igen,"erősítette meg a miniszter, „mások számára csak kommunisták vagyunk, ő pedig embereknek tekint bennünket." Mindezt csak azért mondtam el, hogy érzékeltessem azt a pszichológiai hatást, amelyet János pápa a konkrét tetteken túl az emberekre gyakorolt. Casarii bíboros ezután emlékeztetett a kor szellemére. A kelet-európai országokat ekkor még vasfüggönyön túli országokként emlegették, és még tovább éltek a hidegháborús légkör maradványai, bár a világban feltűnt — Norman Cusin neves amerikai történész megfogalmazásában — egy 'hihetetlen triász’: Hruscsov, Kennedy és János pápa. Casaroli bíboros emlékeztetett arra is, hogy — ugyancsak Cusin szerint — János pápa fellépése (nevezetesen egy nyilvános beszéde) nem kis szerepet játszott a kubai rakétaválság idején abban, hogy a két fél legalább a látszatot mentve oldja meg a helyzetet. A bíboros szerint az sincs kizárva, hogy a pápa a beszéden kívül közvetve vagy közvetlenül valami mást, többet is tett. — Mikor merült fel tehát az a meglátás, hogy új keleti politikára van szükség? — XXIII. János pápa akkor kezdett el ezen gondolkodni, amikor lehetővé vált König bécsi bíboros érsek számára, hogy Budapesten első ízben találkozzék Mindszenty bíborossal, aki az 1956-os forradalom után az Egyesült Államok követségére menekült. Hasonló jelzés történt Beran prágai érsek körül Is, akit a kommunista rendszer házi őrizet alatt tartott. Mindez 1963 áprilisában történt. Én akkor éppen Bécsben tartózkodtam egy szentszéki küldöttség élén, amely a konzuli joggal foglalkozó ENSZ konferencián vett részt. Ott ért utol a pápa utasítása, hogy utazzak Budapestre, majd Prágába. Akkor az Egyházi Közűgyek Tanácsának helyettes titkára voltam, és addig nem foglalkoztam különösebben a keleti országokkal. Mindez április végén történt. Úgy emlékszem, König bíboros április 18-án járt Budapesten. Én május 3-án egyedül utaztam Budapestre. Három napot töltöttem ott mint a magyar kormány vendége. Tárgyalásokat folytattam a kormány egyházügyi megbízottjával, és egy munkatervet dolgoztam ki. Találkoztam Mindszenty bíborossal Is. — Milyennek találta Mindszentyt? — A bíboros a budapesti amerikai követségen tartózkodott (akkor még nem volt nagykövetség), amelynek élén ügyvivő állt. Bár nem volt katolikus, nagy Casaroli és Mindszenty
