A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-08-01 / 8-9. szám
374 Nem csoda tehát, ha a német püspökök azon fáradoztak, hogy az Egyház Hildegárdot egyházdoktomak nyilvánítsa. Ha ránk maradt írásait nézzük, legalább annyi esélye (ha nem több) neki is van, mint Avilai Szent Teréznek vagy Sziénai Szent Katalinnak, akiket napjainkban az egyháztanítók közé sorolt az Egyház. Annál is inkább, mivel Hildegard útmutató lehetne korunk számára a női hivatás egyre tökéletesebb megvalósításában az Egyházon belül. Az ő példáján láthatjuk, szinte kézzel foghatjuk, mire képes a nő mint nő, ha csakugyan telítve van a Szentlélekkel és teljes értékű tagja Krisztus testének, amelyben már nincs, nem is lehet különbség férfi és nő között. Közben megalakult Amerikában „The International Society of Hildegard Studies” (Nemzetközi Társaság Szent Hildegárd tanulmányozására). Svájcban és Ausztriában is van már ilyen társaság, sőt havi folyóiratuk is van „St. Hildegard Kurier” címmel. Magyarországon is vannak már érdeklődők, pl. a Biokultúra Klub soraiban. Újabban meg szinte divattá vált Szent Hildegárd receptjeivel gyógyítani, főzni. G. Hertzka „So heilt Gott” című munkája pl. francia fordításban több mint 100.000 példányban kelt el, angolra is lefordították. Számunkra azonban nem ezek az adatok a perdöntőek. Sokkal fontosabb, hogy ez a nő, ez a bencés szerzetesnővér szent volt, aki teljesen Istennek és Istenből élt. Ezért csak örülni lehet annak, hogy most annyira az érdeklődés középpontjába került. Kívánatos, hogy a magyar Egyházban is egyre jobban megismerjék őt. Hildegárd lelkiségének, szellemének egyre mélyebb ismerete ma is frissítőén hathat a téli álmából ébredező magyar egyház igazi megifjodására, a keresztény szellem evangéliumi, szentlelkes „viriditas”-áriak újjáébresztésére... A 100.000 fonttal dotált 1989-es Templeton díjat idén a skót Lord McLeodnak adták, aki lona szigetén ökumenikus közösséget alapított, valamint C. F. Weizsäcker német fizikusnak, aki a békezsinat kezdeményezőjeként érdemelte ki a kitüntetést.
