A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-08-01 / 8-9. szám
375 NYISD FEL SZEMEDET ÉS LÁSS Vili. és befejező rész Dr. Battyány-Strattmann László Puskely Mária A következő két és fél év szakadatlan munkában telik. Állandóan nő a Körmendre érkező betegek száma: Batthyány doktornak Ajtay Mária lesz a jobbkeze. De ketten is alig győzik a betegellátást. Gyakran segédkeznek már a gyerekek is, beleértve a legkisebbet, Karlit is, aki különösen vonzódik a betegekhez. (Később orvos lesz ő is, három fia is.) Az apa számít gyermekei imáira, és este mindig megköszöni nekik hatékony közreműködésüket. 1929. június 30-án levélben köszöni meg volt munkatársának, Cecília nővérnek László-napi jókívánságait. Az apa koldusmódra imát kér. A legtöbbet akarja önmagának, családjának, betegeinek: az életszentséget. Köszönöm kedves sorait névünnepem alkalmából, mindenekelőtt nagyon örültem a lelki adománynak, amelyet erre a napra küldött. Ebben a tekintetben nem zavartatom magam, hogy nagy koldus legyek és arra kérjem Önöket, kedves Nővérek; legyenek igen nagylelkűek imáikban családom és jómagam iránt. Annyira szeretném, ha Francikám pap lenne, Gittám szerzetesnő, Karlim pedig istenfélő orvos; aztán ha a drága feleségem szenvedése megszűnne; végül a magam számára szeretném, ha szelídebb lennék, a jó Istent soha nem tudnám megsérteni és mindig inkább Neki tetszőén tudnék élni, olyan izzó hévvel, amely nem ismer határt. Minden betegemnek, aki az életben volt és lesz, akár él, akár meghalt, sok áldást szeretnék, stb. Oly sok mindenért szeretnék koldulni és megint csak koldulni —, kérem, imádkozzanak mindezért és minden gyermekemért, hogy mind-mind szentek legyenek! Szeretném, ha imádkoznának rokonaimért és ismerőseimért, mindazokért, akikkel az életben találkoztam - és mindez csak kis része kéréseimnek! Hát van-e még egy ilyen szerénytelen koldus, mint én?
