A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-08-01 / 8-9. szám

373

nemiség a Szentháromság akarata szerint az Ő erejének és jóságának tükörképe az emberben, a citera kellemes dallamához hasonlítja. Sajnos, a bűn meglehetősen összekuszálja ezt a rendet. Az ember maga bontja meg bűnös engedetlenségével a teremtés békéjét. Ezért vádolja jajveszékelve a teremtett világ az embert Isten trónusa előtt (quaerela elementorum). De Krisztus, Isten Igéje győzedelmeskedik a gonoszon is. Hildegárd feltűnően pozitívan nézi és ítéli meg az embert, az anyagot, a lélegző valóságot.

Ez egyik „kulcsszavából” is kitűnik Egyik igen gyakran használt kifejezése a „viriditas”. Szóról szóra zöldet, zöldséget jelent. A tavaszi kikelet, a rügyfakadás, mikor a rétek kizöldülnek, mikor a tél dermedtségéből valósággal újjászületik a föld és „zöld”-be öltöznek a fák; a természetben eláradó életöröm, az élet maga annak ezernyi megnyilvánulásában: ez mind-mind a „viriditas” titka, jelenléte a dolgokban. Ám korántsem merül ki a teremtett anyagi természetben. Ott van az emberben is mint egészség, erő, ott van a teremtő, szerető nemiségben, sőt a lélek világában is. Különösképpen megtaláljuk a nőiességben, még tisztább formában a szüzességben, és tökéletes módon a Szent Szűzben, a „viridissima virgo ”-ban. Végeredményben Isten maga — a Szentlélek által — minden igazi „viriditas” forrása és biztosítéka.

Ki ez a bencés apáca, aki ennyi mindenről ír, aki kolostort épít, folyóvízzel ellátott munkahelyekről gondoskodik a nővérek számára, aki ismeri a gyógyfüvek erejét, betegeket gyógyít (Németország első orvosának szokták mondani), aki alázatosan leborul mások előtt, magáról meg csak mint tudatlan, tanulatlan asszonyról beszél. Ám ez az asszony tud erős és bátor lenni, korát lekicsinylőén „tempus muliebre”- nek hívja (férfiatlan, gyáva, gyönge), int, parancsol, figyelmeztet (egyházi méltóságokat is), prédikál a papságnak, híveknek. Kortársai igazi prófétát láttak benne, aki élete alkonyán képes és mer a püspöki interdiktummal is dacolni, mert meg van győződve a maga igazáról és a keresztény ember Krisztusban való szabadságáról és méltóságáról.