A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-08-01 / 8-9. szám
372 energia, alkotóképesség, nemegyszer férfiakat meghazudtoló eréty jellemzi. Kolostort épít, szervez, prédikál. Jó esze, jó szeme, éles megfigyelőképessége van. Minden érdekli: a teológia, a biblia (meglepő, mennyire jártas a szentírásban), az erények, bűnök; drágakövek, állatok, növények. Korában senki nem ismert annyi folyóvízi (rajnai) halfajtát, mint ő. Az emberi test, a szexualitás, a betegségek, a gyógyfüvek, a zene: teljesen otthonos ezekben a témákban is. Teológiai, erkölcsi jellegű írásaiban, leveleiben gyakran hivatkozik látomásaira; egyéb munkáiban szinte csak a saját tapasztalataiból merít, megfigyeléseit értékesíti. Gyakran nem tudjuk a forrásokat megjelölni, ahonnan tudását, ismereteit vette volna. Áll ez sok esetben orvosi jellegű írásaira is. Hildegárd az embert csak mint Isten művét, Isten legcsodálatosabb alkotását tudja elképzelni. Ám ez az ember önmagában semmit nem ér: egyedül az embertársakkal való közösségben lesz teljes. Ugyanakkor az ember a mindenség szerves része, bizonyos értelemben az egész teremtett világ benne van. A teremtéssel, a dolgokkal való egység, a mindenségbe való harmonikus bekapcsolódás az igazi emberré válás útja. Még ma is kevesen vannak, akik ennyire kozmikus távlatokban képesek látni a valóságot. A test és a lélek annyira egy, annyira elválaszthatatlan valóság, hogy nyugodtan elmondhatjuk: az ember a teste maga. Azok vagyunk, ami a testünk Hildegárd szinte az orvos, a tudós elfogulatlan tárgyilagosságával szól a test működéséről, annak egyes részeiről, a betegségekről, a nemiségről. Ez utóbbi működésében a házasságon belül a Szentháromság titkát ismeri fel. Teológiai világképe, az üdvösségtörténet drámai leírása is ebből az egységes, kozmikus látásból született. A minden eseményt, jelenséget, történést egységben látó, belső összefüggéseit szem előtt tartó világnézet eredménye. Ebben a világképben mindennek megvan az értelme, rendeltetése: a szeleknek, a tűznek, az égitesteknek, az emberi test működésének, az elemeknek, a növényeknek. A zene az isteni öröm visszhangja, az elveszett paradicsom kinnrekedt szinfóniája a teremtésben. A helyesen értett és gyakorolt
