A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-03-01 / 3. szám

143 jet egyik tagja, Alexander Beljajev, egy fiatal magfizikus meglepő dicséretet kapott a Moscow News’ egyik cik­kében, mert — úgymond — szakí­tott a „demokrácia primitív számtani értelmezésével”, azaz a többségi dön­tés mindenkori jogosságának elvével. A kutató személyesen vezette a közeli ratminoi ortodox templom restaurá­lási munkáit. A templomot 1937-ben bezárták, és azóta felváltva hol mint étkezőt, hol mint tornatermet, majd mint mozit és végül mint műhelyt használták. A felújítás befejeztével Beljajev közvéleménykutatást tartott az épület további felhasználását ille­tően. A többség kulturális célokra kí­vánta felhasználni az egykori templo­mot, csak minden negyedik megkérde­zett kérte, hogy adják vissza eredeti rendeltetésének, de a dubnai hívek egy csoportja írásban csatlakozott a ki­sebbség kérelméhez. Beljájev úgy dön­tött, hogy megvédi a kisebbség jogait. A szovjet újság nem árulja el, hogy a bátor döntést végrehajtották-e. * Litvánia püspöke, Julijonas Stepona- vicius 30 év után végre Rómába láto­gathatott, ahol koncelebrált II. János Pál pápával. A litván püspök 1969 óta egy Vilnius környéki kis faluban élt száműzetésben, mert nem volt hajlandó megtiltani papjainak a hit­oktatást. * A Szovjetúnióban sza­badon bocsátották Vladimir Ruszok ortodox diakónust, akit 1986-ban hét­évi kényszermunkára és ötévi számű­zetésre ítéltek szovjetellenes propa­ganda címén. Ruszokot 1976-ban szentelték diakónussá. 1978-ban beje­lentette, hogy könyvet írt az orosz or­todox egyház forradalom utáni törté­netéről. A forrásanyagot művéhez munkahelyén, az orosz patriarkátus újságjának kiadóhivatalában gyűjtötte össze. Munkahelyéről hamarosan el- bocsájtották, és utcaseprőként kereste kenyerét. 1983-ban nyílt levélben for­dult az Egyházak Világtanácsához, melyben hűségesen leírta az orosz or­todox egyház valódi helyzetét. * Jobboldali merénylők felgyújtották a dél-afrikai katolikus püspökök taná­csának pretóriai székházát. Nyolcán majdnem odavesztek. A püspökök nemrég pásztorlevelükben szólítot­tak fel mindenkit, hogy tartózkod­janak mindennemű erőszaktól. * Khartoum érseke, Gabriel Zubeir Wako rámutatott arra, hogy a szudáni törvények nemcsak az alapvető embe­ri jogoknak mondanak ellen, hanem kizárólag az uralmon levők hatalmát hivatottak állandósítani. Csak moha­medánok tölthetnek be magasabb ál­lami hivatalt, keresztények nem ta­núskodhatnak a bíróságokon, és a ke­resztény vádlottakat bírósági meghall­gatás nélkül ítélik el. A mohamedán negyedekben a keresztények semmi­nemű istentiszteletet nem tarthatnak. Az ország mohamedán törvényhozói viszont azzal érvelnek, hogy az iszlám törvényei ugyanazokat a bűntetteket ítélik el, mint a keresztények. Ha ez így lenne — mondta az érsek —, ak­kor a keresztények és mohamedánok közösen, egy asztalnál ülve hozhatnák meg azokat a törvényeket, amelyekkel mindannyian egyetértenek. Az érsek nem bízik abban a sokat hangoztatott állításban, hogy az iszlám törvényei elismerik és megvédik a kisebbségek jogait. „Hogy is bízhatnánk ebben,

Next

/
Oldalképek
Tartalom