A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-03-01 / 3. szám

143

jet egyik tagja, Alexander Beljajev, egy fiatal magfizikus meglepő dicséretet kapott a Moscow News’ egyik cikkében, mert — úgymond — szakított a „demokrácia primitív számtani értelmezésével”, azaz a többségi döntés mindenkori jogosságának elvével. A kutató személyesen vezette a közeli ratminoi ortodox templom restaurálási munkáit. A templomot 1937-ben bezárták, és azóta felváltva hol mint étkezőt, hol mint tornatermet, majd mint mozit és végül mint műhelyt használták. A felújítás befejeztével Beljajev közvéleménykutatást tartott az épület további felhasználását illetően. A többség kulturális célokra kívánta felhasználni az egykori templomot, csak minden negyedik megkérdezett kérte, hogy adják vissza eredeti rendeltetésének, de a dubnai hívek egy csoportja írásban csatlakozott a kisebbség kérelméhez. Beljájev úgy döntött, hogy megvédi a kisebbség jogait. A szovjet újság nem árulja el, hogy a bátor döntést végrehajtották-e. * Litvánia püspöke, Julijonas Stepona- vicius 30 év után végre Rómába látogathatott, ahol koncelebrált II. János Pál pápával. A litván püspök 1969 óta egy Vilnius környéki kis faluban élt száműzetésben, mert nem volt hajlandó megtiltani papjainak a hitoktatást. * A Szovjetúnióban szabadon bocsátották Vladimir Ruszok ortodox diakónust, akit 1986-ban hétévi kényszermunkára és ötévi száműzetésre ítéltek szovjetellenes propaganda címén. Ruszokot 1976-ban szentelték diakónussá. 1978-ban bejelentette, hogy könyvet írt az orosz ortodox egyház forradalom utáni történetéről. A forrásanyagot művéhez munkahelyén, az orosz patriarkátus újságjának kiadóhivatalában gyűjtötte össze. Munkahelyéről hamarosan el- bocsájtották, és utcaseprőként kereste kenyerét. 1983-ban nyílt levélben fordult az Egyházak Világtanácsához, melyben hűségesen leírta az orosz ortodox egyház valódi helyzetét. *

Jobboldali merénylők felgyújtották a dél-afrikai katolikus püspökök tanácsának pretóriai székházát. Nyolcán majdnem odavesztek. A püspökök nemrég pásztorlevelükben szólítottak fel mindenkit, hogy tartózkodjanak mindennemű erőszaktól. *

Khartoum érseke, Gabriel Zubeir Wako rámutatott arra, hogy a szudáni törvények nemcsak az alapvető emberi jogoknak mondanak ellen, hanem kizárólag az uralmon levők hatalmát hivatottak állandósítani. Csak mohamedánok tölthetnek be magasabb állami hivatalt, keresztények nem tanúskodhatnak a bíróságokon, és a keresztény vádlottakat bírósági meghallgatás nélkül ítélik el. A mohamedán negyedekben a keresztények semminemű istentiszteletet nem tarthatnak. Az ország mohamedán törvényhozói viszont azzal érvelnek, hogy az iszlám törvényei ugyanazokat a bűntetteket ítélik el, mint a keresztények. Ha ez így lenne — mondta az érsek —, akkor a keresztények és mohamedánok közösen, egy asztalnál ülve hozhatnák meg azokat a törvényeket, amelyekkel mindannyian egyetértenek. Az érsek nem bízik abban a sokat hangoztatott állításban, hogy az iszlám törvényei elismerik és megvédik a kisebbségek jogait. „Hogy is bízhatnánk ebben,