A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-10-01 / 10. szám
458 Fáy István „IFJÚSÁGUNK KÜLDETÉSE NYUGATON” (A Magyar Cserkész Szövetség pályázata) Ha számadást készítünk 43 éves emigrációnk eredményeiről, nem tagadhatjuk, hogy csak kis részben sikerült elérnünk céljainkat. Ennek megokolására több érvet lehet találni. Ezek közül elsősorban a világpolitikai konstellációt, melynek megváltozása nélkül szülőhazánk felszabadulása illuzórikus, legfeljebb sorsunk enyhíthető bizonyos mértékben. A magam részéről azonban úgy látom, hogy az ezután következő két legfontosabb oka mi hibánk. Közös munka,- egyesült erő helyett vitákkal töltöttük az időt, mert mindenki „megváltó’’ akart lenni, és így frakciókra töredezve elvesztettük hitelünket. A befogadó országok hivatalosai előtt csak bizonyos csoportok hallatták szavukat az egész emigráció képviseletében. Vagyis nem ismertük fel, hogy politikai viták helyett egységes fellépésre lenne szükség. A másik, ugyanilyen nagy hiba volt, hogy otthonról hozott beid egzettségünkkel akartuk érveinket előadni, ami bizony szokatlan volt, különösen az angolszász világban, ahol gyanúsan fogadják a retorikát. Ma aztán kiöregedve sajnálkozhatunk az elvesztegetett négy évtizeden. E hosszú idő azonban nem maradt kihasználatlanul a 78 éve keményen dolgozó Magyar Cserkész Szövetség részéről. 1947-ben, a Franciaországban tartott világjamboree után Rákosiék ugyan feloszlatták az intézményt, és elkobozták vagyonát, de szellemét képtelenek voltak megölni, és a cserkészet folyamatossága nem szakadt meg, hanem a nyugati hemiszférában azonnal ment tovább a legkiválóbb cserkészvezetők, pedagógusok irányításával. Egy volt a cél: magyart, keresztényt, morális lényt, teljes embert nevelni a fiatalokból, idegen világban, és megteremteni testvériségüket. A nagy munka teljes mértékben sikerült. Nem volt semmi dobverés, csak szeretetteljes, áldozatkész, szívós munka és a magyarság feltétlen megtartása. A semmiből építettek fel 4 cserkészparkot és 6 cserkészházat, melyek iskolai oktatásra is alkalmasak. Jól tudták, hogy fel kell nevelni az új generáció szellemi elitjét, akik teljes intellektuális fegyverzettel fogják képviselni érdekeinket befogadó hazájuk társadalmi és közéletében.
