A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-10-01 / 10. szám
459 Ezért írták ki a 24 éven aluliak részére fenti című pályázatukat a múlt esztendőben. A két első díjat nyert dolgozatot nemrégen küldte el a sajtóosztály vezetője, Pap Gyula, arra kérve, hogy mondjak róluk véleményt. Örömmel teszek eleget kérésének, mert íróik felkészültsége nagyon meglepő. Egyikük egész fiatalon került az U.S.A.-ba, a másik pedig Argentínában született. Soha nem hittem volna, hogy idegenben nevelkedettek ilyen magas szinten ismerik kultúránkat, problémáinkat, és főleg a nyelvet. Nem csodálható hát, hogy mindketten 500 dollár pályadíjat kaptak. A Washingtonban élő Kovács Beáta szülei Erdélyből emigráltak. Egész fiatalon, iskolaköteles kora előtt került az Egyesült Államokba. Dolgozatának címe: Ifjúságunk magyarságszolgálata Amerikában. Azzal kezdi, hogy hazalátogatott szülőföldjére, ahol fajtánkat rákényszerítik a beolvadásra. Megfélemlítéssel és retorziókkal élnek, ha valaki nem engedelmeskedik. így nagy a valószínűsége, hogy a következő generációk nemzeti kultúrája, jellege és anyanyelve pusztulásra van ítélve az elrománosítás terrorjában. Amerikában ezzel szemben a beolvadás mindenkinek a magánügye, és műveletlenségükben legtöbben szégyellik, hogy mások, mint a tömegember. Itt csak a család és a magyar közületek segíthetnek, mert ezen az úton születik meg a nemzettudat az ifjú lélekben. Ha valaki magas szintre akar emelkedni ősi kultúránk megismerésében, ahA fillmore-i vezetőképző tábor Magyarságismereti táborának tagjai (1988)
