A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-02-01 / 2. szám
92 Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából Az öreg Hamvas Józsi bácsi szomszédja, Garas István állította meg a lőcsfalvi papot az uccán, amint hazafelé ballagott a faluból. — Főúr, ha szabadna egy szóra — szólt az öreg. — Csak rajta, István gazda — biztatta a papja. Az öreg előbb körülnézett, nem hallhatná-e meg valaki. — A Hamvas Józsi komám átjár hozzám enni. Mert mán nagyon nekisoványkodott. Mondom neki: Tán nem főz az asszony, ^ GYANÜ Va^ nem a f°8adra valót? Oszt elárulta, hogy nem mer enni a főztyibül, mer meg tanálja étetni valamivel. Az a gyanúja, hogy az asszony szeretné eltenni láb alól. A pap kételkedve nézte István gazdát. — Csak ne szóljon róla senkinek — tette hozzá. — Tudja, milyen a falu népe. Majd én megpróbálok belenézni a dologba. * * * A pap nemsokára be is toppant a Hamvas portára. Az asszony olyan szótlan, titkolódzó forma volt. Gyanúsan nézte a papot, mielőtt válaszolt volna a köszöntésére. Rá volt írva az arcára: Vajon mit akarhat itt? Az ember is szótlankodott, mint aki szintén nemigen örvend a hirtelen látogatónak. így aztán a lőcsfalvi pap minden lelkipásztori okossága és tapasztalata ellenére sem sokra vitte. Elment hát barátjához, a doktorhoz. Bizalmasan tanácsát kérte, mit lehetne tenni. Mert ez nem élet. Két emberi lény együtt lakik, és a gyanú megmérgezi életüket. — Nincsenek gyermekeik? — kérdi az orvos. — Van nekik kettő. Egy fiú és egy leány. Már családosok. Elköltöztek erről a vidékről. Nemigen néznek a két öreg után. — Hm, hm — hümmögött a doktor. — Pedig az volna a legjobb megoldás az ilyen esetekben, ha az egyik elmehetne valahová, legalábbis egy jó ideig. Mert így az öreg ember hiányos táplálkozás miatt fog elpusztulni, hiszen nem járhat, mint egy koldus, kéregetni. A dolog előbb-utóbb kitudódik, és a pletyka még rosszabbá tenné a dolgot. * * * A lőcsfalvi pap felhívta a téti papot. Mert a Győr megyei Tét községben lakott a lányuk. Góliátné lett belőle. Megtudta a paptól,
