A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-02-01 / 2. szám

93

hogy csak egy gyermekük van. Elég jó módban élnek falusi viszonylatban. Talán magukhoz vennék az öreg gazdát. A téti pap üzent is Góliátnénak.

A leányuk valóban pár hét múlva el is jött. Egyenest a lőcsfalvi paphoz vezetett az útja, hogy megtudja, mi is a baj. A pap óvatosan elmagyarázta neki a helyzetet. Kérte, hogy viselkedjen úgy, mintha semmit sem tudna, és próbálja valami ürügy alatt apját Tétre vinni.

* * *

Hamvasné nem nehezményezte a dolgot, hogy ura elmenne lányához.

— Úgyse csinál semmit a háznál. En magam csinálok mindent, meg néha a szomszéd segít bele a nehezibe — mondta a lányának.

Az öreg Hamvas is szívesen ment volna, mert lánya jó főző volt, s már előre összefolyt a nyál a szájában, ha a sok jóra gondolt, amit kapni fog. Már régen nem ehetett kedvére. így került Hamvas gazda Tétre.

* * *

Nemsokára Garas gazda be is zörgetett ismét a lőcsfalvi paphoz.

— Hát, hallja, Főúr - kezdte ez vótt tán a legjobb meg- ódás. Józsi barátom eljövetkezett hozzám elbúcsúzni, oszt aszonta:

— Pista, Isten segedelmével megszabadulok a boszorkáiul, mielőtt megétetett vóna. Mer biztos, hogy elébb-utóbb valamivel meg- étetett vóna, hogy megszabadullyon tülem.

— Bolond vagy te, Józsi — mondom én neki —, mer hogy ilyen gyanút kötöttél ki az agyadba. Mári nem merne ilyet megtenni.

— Te nem ismered az én Márimat - bizonykodott Hamvas József. — De most mán nem tehet kárt bennem. No, álgyon meg az Isten — mondta, oszt elment.

így oldódott meg egy beteges agyban megszületett gyanú problémája, amibe a lőcsfalvi pap is belekeveredett. Néha-néha benézett a Hamvas-portára. Mint szomszédja mondta: Hamvasné olyan magának való portéka volt. Nem panaszkodott, végezte a napi munkát a házban, az állatok körül. Földjét kiadta bérbe egy nyugdíjas zsellérnek. A templom küszöbét is csak ritkán koptatta. Lánya és fia most gyakrabban néztek anyjuk után. De a lőcsfalvi pap még sokáig elgondolkozott ezen a lélektani problémán, amit két személy között a ,,gyanú” okozhat. Szerette volna beletenni a mindenszentek litániájába a könyörgést: Es minden gyanútól és gyanúskodástól ments meg, Uram, minket! Ámen.

*

*

*