A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-02-01 / 2. szám

88

Az ilyen álimádságra utal C. S. Lewis a „The Screwtape Letters” című könyvében, amelyben Screwtape, a főördög a következő tanácsot adja egyik helyettesének, Wormwoodnak:

,,Nem kétséges, hogy lehetetlen őt megakadályozni abban, hogy édesanyjáért imádkozzon, de van egy jó eszközünk az ima hatálytalanítására. Arra vigyázz, hogy az mindig nagyon ,,lelki’ maradjon, hogy ő mindig édesanyja lelki állapotával törődjön csak, és soha a reumájával. .

Különös, hogy mi, akik nem merjük kérni a reumatikus fájdalom elmúlását, vagy az elveszett kontaktlencse megtalálását, gyakran minden további nélkül imádkozunk a világbékéért, a lelkek üdvösségéért, vagy hogy a mi korunk arculata egy csöppet megváltozzék. Az soha nem jut eszünkbe, hogy ha ezekben a mindennapi imákban nincs jelen Isten hatalma, akkor az Ö hatalma a mindent magukban foglaló imáink kérésének elintézéséből is hiányozni fog.

Hogy megtudjuk, vajon nincs-e bennünk is ilyen menekülés a hitben rejlő feszültségtől, kérdezzük meg magunkat, mielőtt imádkozunk: „Valóban várom, hogy valami történjen?” Ez majd megakadályoz, hogy az imában csak mintegy kirakatokat nézegessünk. Van idő, amikor vásárlás nélkül is örömünk telik a kirakatok nézésében, de ez az egész. Ez semmibe sem kerül. Csak nézegetünk, semmi szándékunk sincs valamit is vásárolni; így az órák hosszat tartó szemlegeltetésből semmit sem viszünk haza. Imáink közül nagyon sok, mind egyéni, mind közös imánk csak bámészkodás a sok lehetséges kérés között minden konkrét dolog nélkül. Imánktól nem várunk mást, mint egy jó érzést talán.

Ami az Istenben való hitünk elvesztését illeti, amennyiben kérésünk nem kívánságunk szerint teljesül, lehet-e valamelyikünknek is nagyobb gondja hitünk állapotára, mint Istennek? Az, hogy mi bízzunk Benne, az nemcsak hogy az akarata, de egyenesen az Ö atyai szívének szenvedélye. Az biztos, hogy hitünk elvesztése miatti minden aggodalmunkat nyugodtan az Ö gondjaira bízhatjuk.

Mindezen túl még attól is félünk, hogy a „nem” válasz csak megerősíti elégtelenségünk tudatát, hogy a mi hibánk, hogy nem tudunk Isten feltételeinek eleget tenni. Es ha ez így van, ezzel újra csak megkérdőjelezzük Isten képességét, hogy minden hiányunkat ki tudja pótolni — hitet, kitartást, feszülő belső erőinket, hogy megfeleljünk az Ö várakozásának?

Jézus gyakran beszélt mennyei Jutalomról”. Amennyiben ez bántó, mert túlságosan anyagiasnak látszik, talán bizony „lelkiebbek- nek” tartjuk magunkat, mint magát az Urat.