A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-12-01 / 12. szám

560

Nagy Ferenc

EGYETEMES ZSINAT 1200 ÉVVEL EZELŐTT

787-ben tartották a II. niceai zsinatot, szeptember 24-től október 23-ig. Tehát az idénre esett 12 évszázados évfordulója. Amikor II. János Pál pápa meghirdette a Mária-évet, ennek az évfordulónak a megünneplését is célul tűzte ki.

Tekintsük át főbb vonásaiban a történeti eseményeket.

★ ★ ★

Hatvan évvel előbb, 726-ban Izauriai III. Leó császár (717— 741) a bizánci birodalomban erőszakos képrombolást indított. Főleg a mozgatható (csókolható, körmenetben vihető, égő lámpákkal körülvehető) szobrokat és képeket pusztították. A képrombolás indítékai nem egészen világosak. Úgy látszik, a legfontosabbak a következők voltak: maga a császár és a katonaság tekintélyes része olyan tartományokból származott, ahol a képek tisztelete kevés megbecsülésnek örvendett; továbbá a császár tisztában volt az iszlám veszélyével is (az iszlám köztudottan ellene van az emberi test művészi ábrázolásának). A képrombolás fő fészke Kisázsia lett, ahol a hadsereg a legtöbb katonát toborozta. IV. Leó korában a képrombolás teológiai megalapozását még nem kísérelték meg; egy 730 előtti pápai levélben csupán szólamok visszhangzanak: ,,Azt mondod, hogy köveket és falakat és táblácskákat imádunk. Nem úgy van, császár, ahogy mondod!”

Leó fia, V. Konstantin (741-775) próbálkozott meg azzal 752- től kezdve, hogy a képrombolást teológiai megalapozással tegye állami törvénnyé. 754-ben Hiereiába zsinatot hívott össze, 338 püspök részvételével, és ez egyetemes zsinatnak mondta magát. Dogmaként hirdette ki a császári teológiát: Krisztus ábrázolásai bálványok, ráadásul hamisak is, mert vagy különválasztják Krisztus isteni és emberi természetét, vagy körülírják az Igét, akinek pedig nincsenek korlátái. Krisztusnak egyetlen jogos ábrázolása és teljes bemutatása van, ez pedig az Eucharisztia. A szentek ábrázolását a hiereiai zsinat szerint azért kell elvetni, mert sérti az anyagtól megszabadult, megdicsőült állapotukat. A hiereiai zsinat kiátkozta a képek tiszteletének három legnagyobb védőjét, köztük Damaszkuszi Jánost (aki pár évvel előbb halt meg, és akit a kereszténység szentként és egyháztanítóként tisztel).

Igazán hevessé és erőszakossá 760 körül vált a képrombolás. Vértanú áldozatai is lettek, köztük II. Konstantin pátriárka. A bizánci birodalmon kívül mindenki megdöbbenéssel szemlélte a császár po