A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-12-01 / 12. szám
561 litikáját. A hiereiai zsinatot a többi pátriárka elítélte. IV. Leó rövid uralma (775—780) enyhülést ahozott. Amikor a kiskorú VI. Konstantin (780-797) helyett anyja, Irén vette át a kormányzást (780-802), szilárdan eltökélte, hogy az egész birodalomban visszaállítja a képek tiszteletét. Erős támaszra talált egyik főtisztviselőjében, Taraszioszban, akit 784-ben megválasztatott pátriárkának. Irén egyetemes zsinatot hívott össze Konstantinápolyba. Kérésére I. Adorján pápa két legátust küldött: Péter latin „prelátust” és Péter görög szerzeteselöljárót (mindkettő római volt). Nyugatról más nem jött; mintegy 350 görög püspök alkotta a zsinatot. Megnyitásán 786 nyarán a két császár (anya és fia) is részt vett. A császári test őrség azonban, képromboló püspökök bujtogatásá- ra, betört a templomba, és szétszórta a gyülekezetei. Irén a zsinatot áthelyezte Niceába, és ott a következő őszön Tarasziosz pátriárka vezetésével szerencsésen le is zajlott. A zsinat legelső égető problémája volt elég nagyszámú képromboló püspök jelenléte. Az első három ülésen azt a megoldást találták, hogy miután kilenc metro- polita és két érsek esküvel megtagadta eretnek nézeteit, az összes előzőleg képromboló felfogású püspököt elismerték a zsinat teljes jogú tagjának. A negyedik és az ötödik ülésen a bibliai és patrisztikus hagyomány fényében megvizsgálták a képek tiszteletének dogmatikai alapjait. Róma legátusai azt kívánták, hogy a zsinat ítélje el a 754-es hiereiai zsinatot; ezt tárgyalták meg a hatodik ülésen. Október 13-án a hetedik ülés megfogalmazta a dogmatikus határozatot a képek és szobrok tiszteletéről; ennek főbb tanításaira később még visszatérünk. Irén császárnő azt kívánta, hogy a zsinatot Konstantinápolyban magában a császári palotában fejezzék be; ez történt október 23-án a nyolcadik üléssel, ahol a határozatokat Az Istenanya angyalokkal és szentekkel (VI. század)
