A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

5 hát igazságos törvényekkel és más alkalmas eszközökkel vállalnia és biztosítania kell minden polgára vallási szabadságának védelmét, ked­vező feltételeket kell nyújtania a vallásos élethez, hogy a polgárok va­lóban gyakorolhassák a vallással kapcsolatos jogaikat, és teljesíthessék annak kötelességeit, a társadalom pedig élvezze az igazságosság és a béke javait, amelyek az embereknek az Istenhez és az ő szent akaratá­hoz való hűségéből erednek." Sajnos, túságosan sok ország nem biztosít kedvező légkört a val­lásszabadságnak. Afrikában főleg a keresztény egyházak szenvednek, részben marxista beállítottságú kormányoktól, részben az imperialis­tának, elnyomónak tartott kereszténység iránti előítéletektől. Példá­nak csupán néhány országot nevezünk meg: Namíbia, Szudán, Mo- zambik, Angola, Csád, Burundi, Etiópia. Ázsia bizonyos országaiban minden vallásos felekezetre súlyos nyomás nehezedik; elég Kínát és Vietnamot megemlíteni. Más világrészeken is találunk olyan ország­csoportokat, amelyekben a vallásszabadság erősen korlátozva van: Kelet-Európa, Közel-Kelet, Latin-Amerika. Mint tudjuk, Latin-Ame- rikában a vallásüldözést a szociális kérdéssel kapcsolatos ellentétes nézetek váltják ki. II. János Pál pápa — miután 1984. május 6-án Szöulban 103 koreai vértanút szentté avatott — október 14-én a Szent Péter-bazi- likában szentmisét mondott a tiszteletükre. Homíliájában a vallássza­badság megcsúfolásáról ezeket mondotta: Még ma is — annak ellenére, hogy a vallásszabadság elvét, ame­lyet a nemzetközi szervezetek kikiáltottak, mindenki hirdeti — igen A pápa Nicaragua kevéssé egyházbarát vezetőségével

Next

/
Oldalképek
Tartalom