A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
6 sok testvérünk a világ számos országában ki van téve a meg nem értésnek, a száműzetésnek, a zaklatásoknak, a fizikai és erkölcsi erőszaknak, a Krisztusba vetett hite miatt. Sok nemzet körében a keresztényeket, mint ahogy a más vallásokhoz tartozó híveket is, úgy tekintik és kezelik, mint másodrendű állampolgárokat. Bizalmatlanul nézik őket, és megfosztják az alapvető szabadságjogoktól. Ennek az ünnepélyes és fontos megemlékezésnek alkalmával, melyet a 103 koreai vértanú tiszteletére tartunk, felhívással fordulok az illetékes hatóságokhoz, és arra kérem őket, hogy biztosítsák alattvalóik számára a vallásszabadság tiszteletben tartását minden szinten. Nem lehetséges és nem szükséges, hogy népeiket hátrányos meg- megkülönböztetés érje hitük miatt! A keresztények ténylegesen olyan állampolgárok, és azok is akarnak maradni, akik lojálisak és példásak, de szilárdak a hitben (vö. 1Pét 5,9); azt óhajtják, és készek arra, hogy hazájuk polgári és erkölcsi előmenetelén dolgozzanak, azt előmozdítsák, legjobb tehetségük szerint. Mócsy Imre AZ ÉRZELGŐSSÉG VÁDJA Találkoztam már olyan Jézus Szíve tisztelővel, aki a nehézségeket így oldotta meg: a keresztény embernek meg kell tagadnia értelmét, hogy a misztériumokat elfogadja, Jézus Szívét tisztelőnek meg kell tagadnia férfias érzelmeit is, hogy a Jézus Szíve tisztelet ellágyu- lását be tudja venni. — Nem is szégyenlem, hogy Istennel szemben ellágyulok, mert igaza van Chestertonnak: ,,Aki nem engedi, hogy ellágyuljon a szíve, annak ellágyul az agya.” A német racionalistáktól ered az az ellenszenv, melyet egyesek az „édes” szóval szemben éreznek. Igazi magyar ember számára az ilyen kifejezés nem „ízetlen”, mert a magyar „édes” szónak íze van és nemcsak ízt jelent. Igen szép kifejezése a kegyeletnek is! Senki sem botránkozik meg az édesapa, édes hazám kifejezésen és a kegyeletnek legfőbb síkján is joggal mondhatjuk: Édes Istenem! vagy Édes Jézus! Végre már föl kell hagynunk azzal az érzelmi ateizmussal, mely még hívő teológusokat is megfertőzött. Még a „szeretetnek rettenetes misztériumáról' is (Redemptor hominis 9) oly hidegen írnak, mintha szégyellnék, hogy hiszik és élik is azt, amit tanítanak.
