A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
4 ezt szent örömmel és hálával, hiszen ők is úgy kapták a fényt. Tegyék ezt mindenki más saját felfogása, egyéni világossága iránti nagy megbecsüléssel. Ellentétek, tisztázatlan és vitás pontok vannak, és még sokáig elkísérnek bennünket. De a szeretet egyetemes, mindent áthidalni képes ereje — a Szeretet Lelkének jóságából — már a miénk. A szeretet nyelve a legkatolikusabb, legegyetemesebb nyelv; az egység előmozdítása terén ez a leghatékonyabb eszköz. Szeretet volt a teremtés célja; szeretet volt a megváltás útja is. Az emberiség újjáte- remtése hitben és szeretetben, az Úr Krisztusban egységre jutó emberiség szintén a szeretet műve, a szeretet új csodája lesz. Imádkozzunk és dolgozzunk érdekében! MISSZIÓS:. . . a vallásszabadságért olyan országokban, ahol a törvények és a közigazgatási intézkedések súlyosan gátolják a szabad emberi kezdeményezéseket. A II. vatikáni zsinat külön okmányban foglalkozott a vallás- szabadság alapvető kérdésével. A teremtő Istentől adott, az emberi természetből eredő joga van minden embernek arra, hogy az igaznak megismert vallásos meggyőződést magáévá tegye, és amit helyesnek, igaznak talált, azt másokkal is megossza. Értelmet és szabad választási lehetőséget adott a Teremtő az embernek, amikor „saját képére és hasonlatosságára" formálta; ez a Teremtés könyvében (1,27) olvasható kifejezés mintegy az emberi méltóság és az emberi felelősség alkotmánylevele. Minden ember felelős azért, hogy értelmével kereste-e a vallási igazságot, és hogy életútját annak a fényében járta-e. A keresztény ember felelőssége ezen a ponton még nagyobb, hiszen Krisztus tanítása átvitte a sötétségből a világosság országába. Tanúságot kell tennie a meglátott Igazság mellett; vállalnia kell önmaga és mindenki javára a föld sójának (a romlástól megóvó sónak) és a kovásznak (az életet erjesztő kovásznak) a szerepét. Ezekkel az alapvető emberi jogokkal és kötelességekkel velejár az a súlyos kötelesség, amely a törvényhozókra hárul: minden hívő embernek és minden hívő közösségnek biztosítaniuk kell, hogy meggyőződésüket nyíltan megvallják, hogy egymással kapcsolatot tartsanak fenn, országos és nemzetközi síkon is, és hogy meggyőződésüket szabadon terjesszék. Ugyanakkor a vallásszabadsággal megkötöttségek, korlátozások is járnak: senkit nem lehet kényszeríteni semmiféle vallásos meggyőződésre; sem a vallási közösségek, sem az államhatalom nem gyakorolhatnak ilyen célú nyomást senkire. — A zsinat nagyon világosan fogalmazta meg a katolikus tanítást (DH 6): „Minden államhatalomnak a lényegéhez tartozó kötelessége, hogy az ember elidegeníthetetlen jogait védelmezze és erősítse. A közhatalomnak te
