A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-09-01 / 9. szám

425

val. Ki a térden, ki a háton, ki a vállon.

— Nos, remélem, egyik sem fog belehalni — válaszolt nevetve a pap. — S ha mégis belehalna, lesz, aki misét mondat értük.

N. F.

AZ EUCHARISZTIA PAPJÁNAK ÉS KÖZÖSSÉGÉNEK MEGKÖTÖTTSÉGE A SZERTARTÁS VÉGZÉSÉBEN

Helyes-e az, hogy a miséző pap a saját elgondolásai szerint módosítja a miseszövegeket? Aki elég gyakran jár különböző papok által mondott misékre, és hozzászokott a szövegekhez, az észreveszi az ilyen változtatásokat, és zavarják, bosszantják; néha a gazdag keresztény hagyomány megcsonkítását vagy meghamisítását is észlelheti bennük.

A kérdésnek különféle szempontjaira kell tekintettel lennünk. Alábbi megjegyzéseinkkel több oldalról szeretnénk megvilágítani.

— A II. vatikáni zsinat világosan kimondotta: az Egyház hierarchiáján kívül „egyáltalán senki másnak, még a papnak sincsen megengedve, hogy saját elgondolása szerint a liturgiához valamit hozzáadjon, vagy abból valamit elvegyen, vagy abban valamit változtasson".

— A mise az Egyház ténykedése, nem csupán a miséző papé; az egyházi hagyomány és az egyházi törvényhozás nagy mértékben meghatározza a pap és a helyi közösség részvételének gesztusait és szavait (a szavak tartalmát és népnyelvi megfogalmazását egyaránt.)

— A miséző pap önkényeskedése (ezt talán nem is tudatosítja) a klerikalizmusnak, az egyházi, papi tisztséggel való, a keresztény nép elnyomására hajlamos visszaélésnek egy általában enyhébb, de elég kellemetlen megnyilvánulása. Igazi mivoltában a miséző pap nem gazdája, hanem szolgája (minisztere) nem csupán az eucharisztikus Krisztusnak, hanem a liturgiát szabályozó hierarchiának és a helyi eucharisztikus közösségnek is.- Nemcsak szabad, hanem ajánlatos is, hogy a pap a közös-