A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-09-01 / 9. szám
424 halál. En is hordtam egy jó darabiga nagy daganatot a homlokomon. Mert amikor nagyapó összeesett alattam, én ívben lerepültem róla, és a szekrény sarkába vertem a fejemet. . . — Most már emlékszem. Egészen világosan, hiszen sokáig beszéltek róla a faluban. Hej, azóta sok víz lefolyt a falu patakjában! — Hát bizony — hagyta helyben a fiatal katona. — Nohát, mikor legyen a szentmise érte? — kérdi a lőcsfalvi pap. — Minden évben a halála évfordulóján, ha lehetséges. December 16-án halt meg. Olyan alapítvány félét szeretnék letenni. — Mindjárt megvizsgáljuk a könyveket ... — szólt a pap. — No, még azt is szeretném megemlíteni a Főúrnak — szólt újra a fiatal katona -, hogy nagyapónak nagy része van abban, hogy tankos lettem a katonaságnál. Mert amikor besoroztak, mint afféle falusi legényből huszárt akartak belőlem csinálni. — No, ne mondja — csodálkozott el a pap. — Hát igen. „Falusi legény”, mondta az ezredes, „jó lesz huszárnak.” De én tiltakoztam, mondván, hogy ki nem állhatom a lovakat. Mert az úgy volt, hogy nagyapó lovacskázás közben halt meg. Később apámnak sem sikerült engem lóra ültetni. Sőt még a gyeplőt is utáltam. Ez az oka, hogy nem maradtam a gazdaságban, hanem gépésznek tanultam. — Jól van, fiam, a könyvek szerint lehetséges minden évben az említett napon elmondani nagyapóért a szentmisét. Be is jegyzem. Nos, még csak azt mondd meg nekem, ha te nagyapó leszel Isten segítségével, fogsz-e lovacskázni az unokáiddal? — szólt tréfálkozva a pap. — Nem gondolom — szólt nevetve a tankos őrmester. A lőcsfalvi pap egy darabig nézte az ajtót, amelyen az őrmester távozott. — Milyen is az élet — gondolta magában. — Egy szerető nagyapát nem tud elfelejteni unokája, mert a vele való lovacskázó játékban lelte halálát. S mivel egyik prédikációjában példaként megemlítette az esetet, azóta Lőcsfalván minden nagyapa szorgalmasan lovacskáztatja az unokákat. Egy ilyen nagyapa mondta is neki: — No, hallja, Főúr, maga is ránk szabadította az unokákat. Nincs se éjjelünk, se nappalunk, mind csak lovacskázni akar nagyapó