A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

44

Minden különösebb ok nélkül felkelt és a fürdőszobába ment. Lehajolva kezével óvatosan átszaladt a padlón lévő, vastagon bolyhos fürdőszobaszőnyegen. Semmi. — Felállt és bekukkantott a mosdóba. „Miért ne? - gondolta. — Ide is eshetett, és a vízzel együtt a lefolyóba kerülhetett.” Felemelte a krómdugót, hogy a lefolyócsőbe pillantson, és a vízvezetékcső legalján ott pihent a hiányzó kis lencse, mint egy kapaszkodó kicsi vízcsepp. Az első ember, aki a vízcsapot kinyitja, elmosta volna.

„Még egy perc sem telt el, hogy azt az imát a konyhában elmondtam” — mesélte nekem Tib. Minden más elgondolható helyet néztem volna, de egy millió év alatt sem jutott volna az eszembe, hogy a mosdó dugóját is felemeljem.

Ez az édesanya a meghallgatott imádságot annak legalapvetőbb szintjén tapasztalta meg: a kérésben. Ha szükségben vagy bajban vagyunk — akár nagyban, akár kicsiben —, fogjuk szaván Jézust, hogy Isten valóban a mi Atyánk: úgy menjünk hozzá, mint gyermekei, és egyszerűen, nyíltan mondjuk el neki bajunkat, kérve segítségét.

Ha a kérésre adott határozott válasz boldogságát valamelyikünk még nem élte át, akkor Szt. Jakab szerint bennünk van a hiba: „... kívántok valamit, és nem teljesül. . . mert nem kértek” (Jak 4,2).

Jakab magától Jézustól tanulta meg a kérés szükségességét. A tizenkettő csoportja faluról falura járva gyakran megfigyelhette, hogy a Mester a hozzáfordulótól megkövetelte az egyszerűen megfogalmazott kérést. Ő nem tűrt semmiféle általánosítást, csűrést-csavarást. Jerikóban is ez történt azon a napon, amikor a két vak koldus utánuk kiabált, újra és újra ismételve: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtunk!”

A koldusok vaksága Jézusnak éppen úgy nyilvánvaló volt, mint a tanítványoknak. Mégis ezeknek az embereknek az egyhangú zsolozs- mázását egyenes kérdéssel hallgattatta el: „Mit akartok, hogy tegyek veletek?” — Az egyenes kérdés a koldusokat kizökkentette önsajnálkozó magatartásukból. „Uram” — mondták már egyszerűen — „azt akarjuk, hogy lássunk!”

Jézus azonnal cselekedett. Az ilyen pillanatokban láthatták Jakab és a többiek a szeretet és az együttérzés kifejezését Jézus arcán, amire később visszaemlékeztek. Mennyire szívén viselte az emberek sorsát! És Jézus egymás után megérintette a koldusok szemét, s azok azonnal visszanyerték látásukat.

Ehhez hasonló esetek megfigyelése után a tanítványok fokozatosan megismerték Jézus módszerét. . . „Nevezd meg pontosan, amit akarsz.” „Szólj hozzám. Kérj tőlem.” ^ j