A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

45

Szeder Mihály

A lőcsfalvi pap naplójából

Mikorában a lőcsfalvi pap első nagy családlátogatásait végezte, feltűnt neki a rengeteg orgonabokor a házak táján, főleg a hátsó udvarban a házak háta megett. Sok helyen úgy nézett ki, mint egy erődvonal, mely elválasztotta a gazdasági ud- AZ ORGONAVIRÁGOK vart a ház udvarától. A ház elején csaknem mindenütt apró kis virágoskertecs- kék húzódtak, de ott a legnagyobb növény a rózsabokor volt. A kert kisebb-nagyobb ágyúsokból állott, ahol megfelelő időszakok szerint jácint, tulipán, százszorszép, nefelejcs, liliom és sok más kedvelt virág nyílott.

Egyszer felemlítette a falu bírájának ezt az érdekes felfedezést, persze dicsérőleg. Bíró uram arcán huncutkás mosoly futott végig.

— Hát, Főúr, ha nem tudná, az orgonafásoknak históriája van — jegyezte meg a bíró, és mosolya nevetéssé változott.

— Nono, ne mondja! — csodálkozott a pap.

— Persze, igen! — válaszolt a bíró. — Mert az úgy vótt, hogy egy kényes orrú tanítót választott meg a kép viselőt esület. A nevit nem említem, előbb-utóbb úgyis megtuggya.

— Hát ez kezd érdekes lenni, csak mondja! — biztatta a pap a bírót.

— Azt tuggya a Főúr, hogy állat nélkül a falu embere nem élhet. Kell a ló, a tehén, a birka vagy kecske, no meg a disznó is. Persze az állat nemcsak eszik, hágy is utána valamit. Arra is szükség van, mert az ággyá a trágyát a fődnek. így a trágyadomb nő, növekszik a ház háta megett. Persze ősszel meg tavasszal szinte eltűnik, de azután megint csak növekszik.

A pap türelmesen hallgatta a bíró akkurátus fejtegetését a falusi élet lényegét illetőleg.

— Oszt az úgy van — folytatta a bíró —, hogy az ilyen dombnak szaga is van, ami nagyon bántotta az említett tanító úr szagló szerkezetét, főként mikor a szél a tanítólak felé vette úttyát. De nemcsak bosszankodott feleségével együtt, hanem agyuk működésbe lépett, hogy a trágyaszagnak legnagyobb ellensége a virágillat.

— Hát ez valóban egetverő eszme volt — hagyta helyben a pap nevetve.