A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-09-01 / 9. szám

395 Szeptember 27 - ÉVKÖZI 26. VASÁRNAP AZ IGAZSÁG ÚTJÁN A szentmise olvasmányai: Ez 18,25-28; Fii 2,1-11; Mt 21,28-32. . . Először az tűnt föl nekem, hogy a járókelők alig köszön­nek egymásnak. — Itt csak az üdvözli a másikat - magyarázta Es­ti —, aki valóban szereti is, becsüli is az illetőt. Fekete szemüveges koldus kuporgott az aszfalton. Bádogtá­nyér az ölében. Mellén kartonlap: Nem vagyok vak. Csak nyáron vise­lek fekete szemüveget. A sugárúton fényesebbnél fényesebb üzletek. Egy tükrös kira­katban ezt olvastam: Lábrontó cipők. Tyúkszem, tályog szavatolva. Több vevőnk lábát amputálták.” Esti Koméi társaságában az író — Kosztolányi Dezső — meg­rázó képzeletbeli kirándulást tett a ,,becsületes város'-ban. Sok szo­katlan hirdetés vonta magára figyelmét. Szikráztak a bank lángbetűi: Lopunk, csalunk, rablunk. Egy könyvesbolt kirakatában az újdonsá­gok színes papírszalaggal átkötve verték maguknak a hírt: Olvashatat­lan szemét. . . Az agyalágyult öreg író utolsó műve, mely éddig egy példányban sem kelt el. . . Hörgő Ervin legémelyítőbb, legmodoro­sabb versei. A mházaton ez a hirdetés lármázott: Drága és rossz ru­hák. Tessék alkudni, mert becsapjuk. A vendéglőn: Ehetetlen ételek, ihatatlan italok. Rosszabb, mint otthon. A cukrászdán. Margarinnal, tojáspótlóval készített, állott sütemények. Egy újság — a Bérenc — állandó fejléce: Ennek az újságnak minden egyes betűjét megfizetik. Valamennyi kormánytól egyformán függ, sohase írja meg vélemé­nyét, csak akkor, ha szennyes haszonlesése követeli. Épp ezért fi­gyelmeztetjük olvasóinkat, akiket egyébként és együttesen mélysége­sen lenézünk és megvetünk, hogy ne vegyék komolyan cikkeinket, és bennünket is nézzenek le, vessenek meg annyira, amennyire megérde­meljük, ha ugyan ez emberileg lehetséges. Apróhirdetések: Rovott­múltú, többszörösen büntetett, fegyházviselt pénztáros állást keres. . Idegbeteg nevelőnő kisgyermekek mellé ajánlkozik. . . Esti Kornél magyarázza az írónak: ,,Itt mindenki tudja magá­ról — és felebarátjáról —, hogy . . . inkább kisebbíti, mint nagyob- bítja magát . . . így az itteniek nem veszik egészen készpénznek, amit hallanak vagy olvasnak, akárcsak ti, otthon. Közöttünk és közöttetek mindössze az a különbség, hogy tinálatok az emberek állításaiból el kell venni valamit, nagyon sokat, itt pedig mindig hozzá kell adni va­lamit, egy keveset. . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom