A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
39 mert nem várta felkínált ölével sehogy képzelt igéző éden-asszonya még csak készülődött zárkasötétben vagy már elvirágzott haldokolt mennyi vágy kergette egymást oly soká hiába míg végre két feszülő íj fáradatlan fókuszában csírázni kezdtél bizonytalan röppályára te csatakos egek szivárvány-álma itt felejtett földi arc két világ valameddig maradandó találkozása Miklósházy Attila AZ EGÉSZ EGYHÁZ NYILVÁNOS ISTENTISZTELETE IV. A liturgia egyházi jellegével kapcsolatban illik arra is rámutatnunk, hogy az ún. püspökileg szervezett egyházakban (ilyen a katolikus, anglikán és ortodox egyház) a püspök az egységnek és a hitbeli hűségnek, az ortodoxiának a jelképe, kezese és megőrzője. Az ő feladata a liturgia irányítása is. A helyi egyházban (egyházmegyében) a püspök felelőssége és joga a liturgiát irányítani. A papok, a püspök segítői magát Krisztust jelenítik meg ugyan fölszentelésük révén, mint apostoli szolgák, de ugyanakkor a püspököt is képviselik az egyházmegyében. Hogy a liturgia valóban az egész Egyház liturgiája legyen, tehát autentikus katolikus liturgia, szükséges, hogy minden liturgia a püspök tudtával, vagyis jobban mondva a püspökkel egységben történjék. Ezért valljuk meg mindig kifejezetten az eucharisztikus liturgiában a püspökkel való egységünket. Ez is lényeges része liturgiánknak, mert a helyi egyházközség vagy kisközösség önmagában még nem egyház. Csak akkor lesz az egész egyetemes, katolikus Egyháznak szerves része, ha fennáll az egység, a közösség, a koinonia a püspökkel. A püspöknek természetesen kapcsolatban és egységben kell lennie a többi püspökökkel, az egész püspöki kollégiummal, élén Róma püspökével. A koinoniának ez az őskeresztény jellege az Egyház lényegéhez tartozik, mert itt nyilatkozik meg leginkább, mit is jelent a keresztény közösség: egységet az eucharisztikus oltár körül.
