A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

40 A liturgiát mindig a helyi egyház ünnepli, de ennek a helyi egyháznak közösségben kell lennie a többi helyi egyházakkal a papon és a püs­pökön keresztül. A koinoniának ez a fogalma nagy jelentőségű a szentségi litur­giában. Már a második században hangsúlyozta Antióchiai Szent Ig­nác, hogy a püspök beleegyezése nélkül sem a keresztség, sem az Eucharisztia nem érvényes Tehát egy „szabadonfutó" pap nem vé­gezheti érvényesen a liturgiát. Ha nincs egységben, koinoniában egy püspökkel, nem végezhet papi szolgálatot. Ezt világosan látjuk a bűn­bánat szentségénél: ahhoz, hogy a pap érvényesen feloldozhasson, szüksége van „jurisdictio"-ra, ami ugyan jogi kifejezés, de lényegében azt igazolja, hogy kommúnióban, egységben van a püspökkel. Hason­ló módon van ez a többi szentségnél is. Szóljunk most egy pár szót arról, hogy a liturgia hozza létre az Egyházat. Isten szava hívja egybe a népet, és a hitbeli válasz által vá­lik Isten népe az Ö családjává, közösségévé, egyházává. Mindez első­sorban a liturgiában történik. Akár sz Ószövetséget nézzük, akár az Újszövetséget, itt tűnik ki az Ige liturgiájának fontossága. Amikor pedig Isten az Ö kegyelmét adja, amikor magát nekünk kinyilatkoz­tatja, vagyis szeretetét és életét közű velünk, akkor ez az isteni kegye­lem lényegénél fogva mindig szocializál, vagyis közösség alkotására vezet, közösségbe hív és olvaszt minket. A kegyelem ellentéte, a bűn viszont pontosan a közösséget bontja meg, mert szétválaszt és elszige­tel. Tehát a kegyelem mindig közösségépítő, egyházépítő, egyházba illeszkedő és ott tevékeny részvételre indító erő. Tovább is mehetünk még. A liturgia olyan egyházat hoz létre, amelyik egy, szent, katolikus és apostoli. Az igazi liturgia szent egy­házat hoz létre, vagyis szentté teszi a közösséget. Egy egyházat épít, vagyis eggyé kovácsolja a közösséget. Katolikussá, vagyis egyetemes­sé teszi, hogy meglegyen benne a missziós lelkűiét, amely mindenfelé kiárad, mindent át akar hatni. Apostolivá teszi, vagyis megőrzi az apostolokkal való kapcsolatot, az apostoli tanítást, az apostoli litur­giát, az apostoli életmódot, amit mind éppen az apostoli szolgálat garantál. Ez az egyházépítés történik tehát a liturgián keresztül. Megkez­dődik a keresztséggel, folytatódik a többi szentséggel, különösen a rendszeresen ünnepelt Eucharisztiával, hogy Krisztus Teste mindin­kább kiteljesüljön. Néhány gyakorlati következtetés leszűrhető a liturgia közössé­gi, egyházi jellegéből. Mivel a liturgia az egész Egyház nyilvános isten­tisztelete, a liturgikus ima mindig többesszámban beszél. Magánimá­

Next

/
Oldalképek
Tartalom