A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-08-01 / 8. szám
360 Sajgó Szabolcs MÉG TÉNY AZ IS Elüldögélt a fény a porba s fájdalomba öltözött a világ ölében és lám csodák csodája időt talált vasárnap délutáni hangulatra talán amint az értelem homályát lassan elfeledte és el a megvesszőzött nyelveket az elsikkasztott múltakat a megfeszített színeket meg származást talán feledve mind talán amint az is lehet csupán a gyermeket az éhhalál előtt szerette volna még ölelni áldani s a szélütötte öreget ki négy napig hevert mocskába hullva észrevétlenül s az oldalát csak egy-két éhes macska kezdte ki tél volt a bűz oly lassan ért a jó szomszédokig vagy meglehet hogy egyszerűen ezt a tarka életet szerette mindenek felett a barna őszi ágakat a téli éjbe ájuló reményt s a megfagyott veréb szemén a csöndet vagy a felszántott hantok illatát meg a zsibongó lágy mezők ölén a harmatcseppeket s a júliusi lepkék duzzadt potrohút csapongó útjait szóval ez mind lehet a tény csupán csak az hogy valahol a föld alatt egy kis halott redő elkezdett halkan fényleni vacsoracsillagul a rátörő mohó kukacseregnek s még tény az is ki tudja, hogy de bármely ünnepen helyénvaló mosoly fakadt a félhülyére püfölt arcokon meg a vágóhidak vérzőn is szenvtelen falán amint a fény kicsit elüldögélt vasárnap délutáni hangulatban
