A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-08-01 / 8. szám
359 A házasság intézménye és a házastársi szerelem természeténél fogva az életadásra és a gyermekek nevelésére irányul (ebben különbözik pl. a férfi és a nő barátságától). A gyermekáldás a házasság legfőbb java, a szülők számára is nagy ajándék. Természetesen a férfi és a nő testi-lelki kapcsolata, szerelme a kölcsönös kiegészülést, személyi kiteljesedést is szolgálja. Szerves egységben kell felfogni és megvalósítani a különböző célokat. A házasfelek együttműködve a teremtő és megváltó Isten szeretetével, készek arra, hogy az Ur általuk napról napra növelje családját. Ezt a lelkipásztoroknak hangsúlyozniok kell mind a jegyesoktatásban, mind az esketési beszédben. Manapság különösen is szükség van a jegyesoktatásra, hogy a jegyesek — akik talán kiskoruktól fogva nemigen bővítették keresztény ismereteiket - tisztában legyenek legalább a keresztény hit és házasság alapelemeivel. A keresztény házasfelek együtt, közösen arra kötelezik el magukat, hogy szeretetközösségükkel, házaséletükkel tesznek tanúságot Isten szeretetéről; elfogadják a gyermekáldást; megígérik, hogy Krisztus és az Egyház törvényei szerint nevelik gyermekeiket. A házastársi szerelem nem „önzés kettesben”, bár kizárólagos, halálig felbonthatatlan. A szeretet termékeny és áldozatos: ennek jele, hogy a házastársak szerelme nyitott marad új életek befogadására, és vállalják az örömök mellett a gyermekneveléssel járó áldozatokat is. A házasság szentségi kegyelme ad erőt elkötelezettségük teljesítéséhez. De az Egyház a házasfelek mellett áll a bűnbocsánat szentségével és az Eucha- risztiával is; továbbá a hívő közösség testi-lelki támogatására is számíthatnak. * * * „Istenünk! Amikor az emberi nemet teremtetted, azt akartad, hogy a férfi és a nő eggyé legyen. E híveidet, akik most egymással életszövetségre kívánnak lépni, kösd össze a szeretet egyesítő kötelékével; hogy akiket a termékeny szeretet szolgálatára hívtál, legyenek a te nagy szereteted tanúi a világban!” (A nászmise egyik könyörgése)