A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
35 Somfai Béla A SZÜLETENDŐ EMBER MÉLTÓSÁGA I. A modern világ egyik szomorú sajátossága az a tény, hogy az erőszak történelmünk során soha nem tapasztalt méreteket ért el. Itt nemcsak a két világháború borzalmaira, valamint az azokat követő fegyveres összetűzések sorozatára kell gondolnunk, hanem arra a tényre is, hogy az erőszak különböző formában hétköznapi életünk megszokott jelenségévé vált. A sajtón, a rádión és a televízión keresztül szemtanúi vagyunk, vele élünk; a családi élet, a politika, a napi munka és az élet minden más területe át van vele szőve. Ennek következtében egyre érzéketlenebbé válunk az erőszak mindent átfogó jelenségével szemben. Ebben az összefüggésben vált a magzatelhajtás a modern világ elfogadott jelenségévé. A második világháború előtt a legtöbb „kultúrállam” tiltotta azt; a világháború után azonban megdöbbentő gyorsasággal megváltozott a helyzet. Az első lépéseket Japán, valamint a skandináv és a szocialista országok tették meg. 1971 -re az emberiség egyharmada került olyan törvényrendszer keretei közé, amely a magzatelhajtást kisebb- nagyobb megszorítással lehetővé tette. 1976-ig — elsősorban Indiában és az Egyesült Államokban történt törvényváltozás következtében — az emberiség kétharmada került ugyanebbe a helyzetbe. A nyolcvanas évek elején Kína változtatta meg népességpolitikáját, nemcsak lehetővé, de bizonyos feltételek mellett kötelezővé is téve a születendő gyermek elpusztítását. Érdemes itt megjegyezni azt az érdekes tényt, hogy 1975-ben az Egyesült Nemzetek bukaresti népességi konferenciáján egyedül a Kínai Népköztársaság támogatta a Vatikánt a születésszabályozás mesterséges eszközeinek elítélésében, öt évre sem volt szükség ahhoz, hogy ez a politika gyökeresen megváltozzék a rohamos népszaporulat által okozott problémák súlya alatt. Azóta hagyományosan katolikus országok is engedélyezték a „terhesség művi megszakítását”. Jelenleg Írország és a mohamedán világ kivételével a magzatelhajtás mindenütt megengedett vagy (mint Latin-Amerikában) eltűrt jelenség. Több országban, mint Magyarországon is, megközelíti vagy meg is haladja az élveszületettek arány számát. Az emberiség történelmében ez a változás példa nélküli gyorsasággal következett be. Evenként mintegy 60-65 millióra becsülhető a magzatelhajtás száma, ami nem foglalja magába a kínai adatokat. Újabban néhány ország népességpolitikai meggondolásból megnehezítette az eljárás alkalmazását; másutt a fogamzásgátló eszközök
