A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-05-01 / 5. szám

201

Május 24 - HÚSVÉT 6. VASÁRNAPJA ISTEN MINDENKIT HÍV

A szentmise olvasmányai:

ApCsel 8,5-8. 14-17; lPét 3,15-18; Jn 14,15-21.

Az egyszeri ember megkérte Szent Pétert, hogy vezetné körbe a mennyországban. Legalább kívülről szerette volna látni, hogy milyen hely is az. Péter körbevitte, megmutatta neki, hogy melyik csoport hol él. Az egyik telepről igen nagy lárma hallatszott, ami meglepte a kíváncsiskodót, és megkérdezte Szent Pétert: kik ezek,és miért lármáznak ennyire? Egy keresztény népcsoportot nevezett meg Péter, és hozzátette: lármáznak, mert azt hiszik, hogy egyedül ők vannak a mennyországban.

Emberi természetünkbe mélyen belegyökerezett saját kiválóságunk érzése. Bukott természetünk arra ösztönöz, hogy a jót csak magunknak tulajdonítsuk, és mások javát irigyeljük. Ettől a hibától, bármennyire épületesnek is hangzik az ősegyház története, az első keresztények sem voltak mentesek. Vetélkedtek, melyik a kiválóbb. így el lehet képzelni, hogy a jeru- zsálemi zsidókból megtért közösség nagyon is meglepődött, hogy Fülöp prédikálását ugyanazok a jelek követték a megvetett szamaritánusok között, mint István első vértanúét (Ap Csel 6,8), vagy mint az apostolok igehirdetését az első pünkösd alkalmával. Szerencsére az apostolok örömmel fogadták a hírt, és „közölték” velük a Szentleiket.

Ezt az elitizmust — mi igen, mások nem — akarta a II. vatikáni zsinat orvosolni, a- mikor az Egyházról szóló hittani konstitució kifejti, hogy nemcsak az apostoli egyház, ami teljes mértékben képviseli Krisztust, hanem a töb