A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-03-01 / 3. szám

121

Ha figyelmesen olvastad az Euchariszfiáról Szabó Ferenc sorait az előző oldalakon, akkor könnyebb lesz megválaszolnod magadnak a következő kérdéseket:

Miért is Jézus szeretetének a legnagyobb jele az Oltáriszentség? Mit teszel, mit tehetnél azért, hogy megfelelőbb lelkülettel találkozz vele a szentáldozásban? Egyáltalán: fontosnak tartod, hogy készülj a találkozóra? Megtapasztaltad-e a saját életedben az Eucharisztia kegyelmi hatásait? Vágyod-e, kéred-e egész lélekkel azt a kegyelmet, amelynek eszköze az Oltáriszentség? Ugyanolyan lenne-e az életed, ha nem vehetnél részt a szentmisén, ha nem áldozhatnál?

Molnár István

i

En meg a kereszténységem

Persze az esti lelkesedésem reggelre lelohadt. Mi az, hogy lenyomozom a kereszténységet? Mit nyomozzak rajta? És hogyan fogjak hozzá? Menjek a papokhoz tanácsot kérni? Ez ostobaság, mert akkor rögtön az ő ösvényükön vagyok. Én pedig pártatlan akarok lenni. És tárgyilagos.

Minthogy csak délután megyek ma melózni, előgyelegtem a városban. Untam magam, de közben folyton az piszkált, ami tegnap otthon történt. A, úgyse tudok a végére járni. Gyerünk egy moziba!

Valami indiai filmet adtak. És az volt a vesztem. Vagy inkább szerencsém? — Majd elválik.

Rossz film volt. Engem legalábbis untatott. De volt benne egy jelenet .. . Valami vallásos szertartás. Buddhista papok jöttek-mentek egy nagy, ijesztő, többkezű, többlábú szobor előtt, hajlongtak, mormoltak . .. szóval mindenféle szertartásos mozdulatot végeztek. Nem értettem az egészből semmit. Részben bosszantott, részben nevetnem kellett. Aztán el is felejtettem az egészet.

De csak vasárnapig. . .

Mert vasárnap elmentem a nagymisére. No, nem vallásos buzgalomból, de az a bizonyos nyomozás nem hagyott békén. Igaz, sokszor voltam már misén, nagymisén is, de csak ott voltam, főleg mert anyám kívánta, hogy menjek, és mert utána találkoztam a haverokkal.

EGY ROSSZ FILM ÉS EGY MÉG ROSSZABB VICC