A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-02-01 / 2. szám
73 FI ATA LÓKNAK Szabó Ferenc A LÉLEK AJÁNDÉKA: A BŰNBOCSÁNAT „Estefelé, még a hét első napján, együtt voltak a tanítványok, zárt ajtók mögött, mert féltek a zsidóktól. Akkor eljött Jézus, közéjük lépett és így szólt hozzájuk: ’Békesség nektek!’ (. . .) ’Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket (. . .)’ ’Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad.’ ” (Jn 20,19.21.23.) A keresztény, aki az iniciáció szentségei révén részesedett Krisztus halálában és feltámadásában, tehát új életet kezdett, nem él teljesen „a Lélek szerint”, szabadsága törékeny, szeretete fogyatékos. Míg a földön él, visszaeshet a bűnbe, elszakadhat Istentől, Krisztus szere- tetétől. Ezért szüksége van a megtérésre, a bűnbocsánatra - az Istennel és az emberekkel való kiengesztelődésre. Tapasztalatból tudjuk, hogy a rossz és a bűn ereje sokszor erősebb nálunk. Mint Isten gyermekeinek Krisztus példájára kell élnünk; az emberi szív azonban rosszra hajló, hűségünk sem kitartó. De megkaptuk Krisztus Lelkét, aki vüágosságot és erőt ad, hogy előre haladhassunk a szabadság és a szeretet útján a „meglett ember” teljessége felé. A bűnbocsánat szentségei Isten különböző módokon közeledik hozzánk, hogy Lelkének erejével kibékítsen bennünket Önmagával és egymással. A keresztség szentségében Isten örökre összekapcsolt bennünket Krisztusnak a bűn és halál fölött aratott győzelmével, visszavonhatatlanul kibékített bennünket önmagával. Megszabadultunk az áteredő (és esetleges személyes) bűntől. A Megváltás kegyelmi forrásai mindig nyitva állnak előttünk. Isten mindig megbocsát, ha bűnbánattal és szeretettel hozzá fordulunk, ha meghallgatjuk Szavát, és egymásnak is megbocsátunk, amikor megünnepeljük az Eucharisztiát. Isten sohasem tagadta meg a Szentleiket attól, aki kéri tőle (vö. Lk 11,13).
