A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-12-01 / 12. szám

545

Kereszt és feltámadás. Jézus keresztsége teofániába torkollik: Isten Lelke föléje ereszkedik, és mennyei hang hallatszik: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm." A teofánia majd megismétlődik a színeváltozáskor. Keresztség és színeváltozás: a feltámadás, a megdicsőülés két elővételezése; egyben mind a kettő kifejezetten utal a szenvedésbe és kereszthalálba való teljes alámerülésre is. A mennyei Atya Jézust a bűnösökkel való közösségvállalás és a kereszthalál mélypontján ragadja meg, és teszi „Krisztussá és Úrrá — azt a Jézust, akit mi keresztre feszítettünk".

Találkozás Jézussal. Ez csak ott lehet, ahol Jézus van. Semmi értelme annak, hogy méltók akarjunk lenni érdeklődésére, védelmére vagy szeretetére. Magunkénak elismert és elfogadott bűnösségünk, rossz lelkiismeretünk mélyén találjuk meg Jézust; ott vár ránk, és onnan vezet rá a gyökeres megváltozás, a rehabilitáció, a szeretet útjára. A megkeresztel kedés eljegyez bennünket a keresztviseléssel és a kereszthalállal. Jézust a velünk való közösségvállalás összezúzta, és ránk is ez a sors vár, hogy új emberré épülhessünk, akiben a mennyei Atyának gyönyörűsége telik, aki a Lélek templomává válik, és aki a kereszt teljes kibontakozásán keresztül a feltámadás életteljességébe jut.

Nagy Ferenc

Paul Konrad Kurz

ISTEN CSOMAGJA

Kis darab hús igazi emberhús vörös nyers gyermekhús alig megfogható Szeme még zárva törékeny kicsi mell álomba csomagolva Kis meztelen mint szopós bárány mint csipogó veréb Pólyás féreg lányka anyának ki feláll letérdel gyötri érzékeit Nem bírja átfogni az Isten csomagját