A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-02-01 / 2. szám
54 nek, az imádságos életben tanultatok meg egészen Krisztusra hagyatkozni. Eltöltött benneteket az istenélmény, olyan csodálatos módon, hogy életeteket boldoggá tette. S higgyétek el, ezt a boldogságot keresik az emberek, főleg a fiatalok" — mondta a Szentatya. Szeretetről, szerelemről, magányosságról énekelnek, kiabálnak, üvöltenek sokszor a mai fiatalok, mert valami nagyon hiányzik a szívükben. Olyan kedvesen mondta a Szentatya a kanadai szerzetesnőknek : ,A világnak arra van a legnagyobb szüksége, hogy odaadja magát Isten szeretetének. Azok számára, akik kételkednek Istenben, vagy akik azt hiszik, hogy Isten távol van, a ti életetek a bizonyság arra, hogy érdemes Istennek odaadni egy egész szívet és egy egész életet, s hogy bármennyire oktalanságnak tűnik is ez a világ számára, mégis érdemes Istennek egészen odaszentelni magatokat. Ilyen módon, amikor látják boldog és derült életeteket, ti vagytok a tanúságtevők arról, hogy az Istenben való hit kitörölhetetlen az emberek szívéből. Magadért teremtettél minket, Urunk, s ezért nyugtalan a szívünk, míg te- benned meg nem nyugszik.” A nyugtalanságot érzi a mai fiatalság, és érzi ez az egész mai kor. Amikor pedig látja a kontemplativ szerzetesek szép életét, rádöbben arra, hogy a nyugalmat mások már megtalálták, s hogy a nyugalomnak ez a kikötője számukra is nyitva van az Isten szeretetében, az Isten szolgálatában. VI. Pál pápa LEVÉL KIS SZENT TERÉZ CENTENÁRIUMÁRA Korunkban az Istennel való bensőséges viszony elsődlegesen fontos, de nehéz dobg. Valóban: ma már Istenre is a gyanú árnya vetődik: „elidegenedésnek” minősítik, ha valaki az Istent önmagáért keresi; a nagymértékben szekularizáló- dott világ hajlamos arra, hogy az ember létét és tevékenységét elvágja isteni forrásától és céljától. És mégis: egyre jobban érzik a szemlélődő, érdeknélküli, semmi viszonzást nem váró imádság igénye. Magának az apostolságnak is minden szintjén az imádságban kell gyökereznie, Krisztus Szivéhez kapcsolódnia: máskülönben olyan aktiviz- mussá esik szét, amely már csak a nevében evangéliumi. Ebben a helyzetben Teréz mindenekelőtt úgy jelenik meg előttünk, mint aki szenvedélyesen hitt Isten szeretetében, az ő tekintete előtt élte át a mindennap legkisebb részleteit is, az ő jelenlétében járt, az egész élete párbeszéd volt. Sze
