A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-11-01 / 11. szám

524 Miklósházy Attila AZ EGÉSZ EGYHÁZ NYILVÁNOS ISTENTISZTELETE II. A közösség jelenléte a liturgikus ünneplések alkalmával rend­kívül fontos, mert maga a közösség olyan eredményes liturgikus szim­bólum, amely mélyen befolyásolja az aktuális kegyelmi találkozást az egyén és Isten között. Tapasztalatból tudjuk, amit a 2. vatikáni zsinat világosan mond, hogy mennyivel élményszerűbbek azok a li­turgikus cselekmények, ahol a közösség kifejezettebben is jelen van, mert hiszen ez fejezi ki külsőleg is, hogy itt nem csupán egyéni dol­gokról, hanem az egész Egyház érdekéről van szó. Az elmúlt évtizedekben különösen kiemelték, hogy a szentségi liturgiában az Egyháznak a lényege nyilatkozik meg. A keresztség az Egyház növekedését jelenti. A bűnbocsánat szentségében az Egyház bűnös és tisztuló volta nyilvánul meg, amikor Isten megbocsátó ke­gyelme érinti az embert. A házasság szentségénél Isten szeretete egé­szen fogható módon jelen van a házastársak egymás iránti szeretete által. Es így tovább, az Egyház természete és lényege ötlik szemünk­be a többi szentségnél is. Jóllehet az egész Egyház, minden megkeresztelt részt vesz va­lamiképpen a liturgikus ünneplésben, mégis az Isten népét ezekben a cselekményekben kijelölt vezetők irányítják. Vagyis az Egyház, Is­ten népe, hierarchikusan szervezett Egyház is. Bármennyire is vona­kodik a jelenlegi közvélemény ettől a gondolattól, az Egyháznak lé­nyegéhez tartozik, hogy hierarchikusan szervezett. Ez pedig azt je­lenti, hogy az Isten népében vannak egyesek, akiket kiválasztottak, kijelöltek, akár fölszenteléssel, akár valami más módon, hogy az Is­ten népét vezessék. Tehát vezetői szerepre kaptak meghívást. Itt talán jó lesz megfontolni, hogy az Egyházban különböző funkciók, különböző minisztériumok (szolgálatok) vannak, és ugyan­így a liturgiában is különböző szolgálatok léteznek. Nemcsak a papi és a diakónusi szolgálat, hanem egyebek is. Gondoljunk csak a lek­torokra, egzo re istákra, katekétákra stb., akiket az egyházi közösség szükségszerűen termelt ki önmagából, mert szükség volt rájuk a kö­zösség életében. Megbízatásuk vagy magától Istentől, vagy az egyházi közösségtől ered. Ahhoz, hogy valaki egy bizonyos szolgálatot lásson el, egyházi megbízatás szükséges, mert ezáltal az Egyház nevében vég­zi munkáját, nem pedig mint magánszemély. Manapság gyakran lehet hallani, hogy az Egyháznak sokkal több szolgálatot kellene elismernie és fölállítania, mint ami van. Az

Next

/
Oldalképek
Tartalom