A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-11-01 / 11. szám
523 ebben a fájdalomban. A néger rabszolgák spirituáléja az USA-ból élénken fejezi ezt ki: ,,Were you there when they crucified my Lord?” — Ott voltál, amikor Uramat megfeszítették? És az ének válaszol is rá: „Igen, mi néger rabszolgák ott voltunk melletted.” És mert Jézus nem volt egyedül szenvedésében, úgy érzik, ők sincsenek teljesen kiszolgáltatva rabszolgaságukban. Jézus velük van. Nem úgy gondolnak rá: ez a szegény ördög, neki sem sikerült jobban, mint nekünk! Sokkal inkább úgy érzik, hogy szenvedésével testvérük és megszabadítójuk lett. Jézus nem gyötörte őket, mint uraik, hanem úgy szerette őket, mint testvér a testvérét, barátjuk és hűséges segítőjük lett. Ahol a szabadságnak, a megbecsülésnek még a neve is kiveszett, benne megtalálják a szabadságot és megbecsülést. Benne találnak védelmet, nála elrejtőzhetnek, ha üldözik őket. Istennél biztonságban érzik magukat, és nála senki sem veheti el tőlük az embernek kijáró tiszteletet. Az eget nyitva érzik maguknak, hiszen ők a szegények; spirituáléjuk így szól: „onnan senki nem dobhat ki engem!" A bilincsek szétpattannak, a szabadság öröme az övék. Lemondásukból születik meg a szabadság. A földi szabadság is, amely csak előképe az örök, végtelen szabadságnak. A világ is felállította a maga játékszabályát, és ugyancsak nagy a gondja, mint birkózzék meg vele. Ez a világ nincs teljesen rajtam kívül. Sokszor egy darabja vagyok magam is. Még istenszolgálatom is átszövi néha az a „másik” gondolkodásfajta. De nincs választás. Jézus játékszabálya keresztezi a világ szabályait. Jézus játékszabálya kemény: ne keress megkönnyebbülést, ne menekülj a valóságból egy álomvilágba, hanem vedd fel naponta a kereszted! Ne fáradj bele, hogy csak egy egészen kicsi világot is, de felépíts a megváltás és az öröm számára. Értesd meg valami módon, hogy az elhagyottakhoz is eljön Isten, hogy az Eljövendő dicsősége a Megfeszítettnek, hogy a halott Krisztusnak istensége már most is itt van, közöttünk van, szüntelenül jelen van. Simándi Ágnes ADVENT ahhoz, hogy eljöjj és kitáruljon újra tenyerem minden verítékes ránca titkot se rejtőn, bolondul a gyermekkor! égő párnákat hűtő eső bugyborékol arcomba, számba ahhoz, hogy eljöjj minden vackom össze kell szedni újra Istenem,félek mit tehetnék ahhoz, hogy eljöjj békülnöm illik a nyárral a biztonság aláaknázott búzamezőit átkarolni védve a gyermeki álmot
