A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-11-01 / 11. szám

509

(Folytatása 499. oldalról.)

Másnap folytattam a családok látogatását. Elnéztem a dombos vidéket, ahol olyan jó bor terem. Olcsón adják a bort és egy család asztaláról sem hiányzik, legalább vasárnapokon. A családok kisbirtokosok, saját maguk művelik földjüket. Volt egy-két nagyobb gazda, akik tudtak munkásokat is tartani.

Akarva, nem akarva belejöttem a lovaglásba. Az egyik tanyán figyelmeztettek, hogy a szomszéd gazda szeretne templomban is házasságot kötni. Bementem hozzájuk, de mondták, hogy a gazda kint van a mezőben, az erdőszélen, és hozzátették, hogy titokban pálinkát főz. Ez ott tiltott cselekmény volt. Hogy meg ne zavarjam őket, inkább gyalogosan mentem. Az erdőszélre érve elém jött a szomszéd; nem tudta, ki vagyok, talán valami állami ellenőrre gondolt, s nem akarta, hogy közelebb jöjjek. Mikor látta, hogy pap vagyok, beszédbe elegyedett, s megmutatta a pálinkafőzőét, ami egy katlanból és két benzineshordóból állt, amelyeken átfolyt a közeli patak vize. Vidáman csordogált a friss pálinka. Aztán a lényegre tértünk, és megbeszéltük házasságuk megkötését a templomban; megállapodtunk, hogy este, a szentmise után, meglátogatom őket.

Az iskola tanítója szívesen fogadott, nem csinált problémát abból, hogy használjam az iskola tantermét mint templomot. Az előtér egyik sarkában rögtönöztünk egy gyóntatószéket is. Az esti missziós beszéd előtt már volt pár gyónó. A szentbeszédben a bűn mivoltáról volt szó a szentírás szövegei alapján. Ez is olyan téma volt, ami megfogta az embereket. A szentmisében is ezt a témát folytattam és Isten irgalmáról beszéltem. A mise végeztével jó ideig ott maradtam az iskolában, mert többen gyónni akartak.

Utána elmentem a pálinkát főző szomszéd tanyájára, ahol a házasság szentségi mivoltáról beszélgettünk. Kitöltöttem a hivatalos kérdőíveket, és átelmélkedtük az újszövetségi szakaszokat a házasságról. Megállapodtunk, hogy vasárnap a szentmise előtt tartjuk meg a házassági szertartást.

Elérkeztünk a harmadik naphoz; a családlátogatások során újabb házasságkötést kértek. Nem minden évben jár pap ezen a tanyavidéken, ezért a hívek élnek az alkalommal, hogy szentségi házasságot kössenek a polgári házasság után. Hálát adtam a jó Istennek, hogy így is szolgálatukra lehettem. A házassági előkészületben a hitélet elmélyítése volt az első cél.

Egy házaspár különösen érdeklődött a vallási kérdésekkel kapcsolatban. A misszió alkalmával közelebb kerültek a jó Istenhez, jobban megérezték szeretetét, s megérlelődött a férjben is, a feleségben