A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-11-01 / 11. szám
510 is, az az elhatározás, hogy valamiféleképpen segíteni fogják a többieket a hitélet elmélyítésében. Délután folytattuk az első áldozásra és a bérmálásra való előkészületet. A gyermekek szívesen jöttek; az, hogy egy új arc jelent meg előttük, valami érdeklődést keltett bennük. Arra törekedtem, hogy élményszerűen magukévá tegyék hitünk legfőbb igazságait, ezért igyekeztem bevonni őket kérdés-felelet formájában. Egy mama mindig elkísérte kisfiát, és vállalta, hogy a jövőben is foglalkozni fog a gyerekekkel; adtam neki egy hittankönyvet, ami megfelelő segédeszköz lesz a katekizmus tanításához. Hála legyen a jó Istennek, hogy ad ilyen segítséget. Az esti szentbeszéd előtt a rózsafüzért imádkozták, közben gyóntattam. A szentbeszéd témája ismét a bűn volt; megdöbbentő, milyen könnyen nemet mond az ember Istennek, és elfeledkezik róla a mindennapi élet során; ezért fontos, hogy keressük Isten szándékait a mindennapi eseményekben és körülményekben. A szentmisében a bűnbánat szentségéről volt szó a „tékozló fiú” példabeszéde alapján. Mise után ismét gyóntattam, majd elmentem egy újabb házaspárhoz, hogy előkészítsük a házasság szentségi megünneplését. Fáradtan tértem nyugovóra. Egykettőre elaludtam, de nem sokáig örülhettem a nyugodt pihenésnek. Két óra tájban felébresztettek, két férfi jött lóháton, és egy harmadik lovat meg egy fekete poncsót is hoztak számomra. Arra kértek, hogy jöjjek gyorsan velük, mert testvérüket megmérgezték, és halálán van. Azonnal felöltöztem, és lóra pattantunk mind a hárman. A széles mezei úton gyorsan vágtattunk a holdfényes éjszakában, a fekete poncsók csak úgy lobogtak a szélben. Vagy félórás lovaglás után odaértünk, és a betegek szentségét adtam a megmérgezett legénynek. Hála Istennek, értette az imát, és így tudatosan vehette fel a betegek szentségét, miközben izmai görcsösen rándultak össze. A dolog mögött az állt, hogy a legény udvarolt egy lánynak a faluban, de abbahagyta, és más lánynak kezdett udvarolni. Úgy mondták, hogy a mérgezés a család bosszúja volt, ugyanis ott az volt a szokás, hogy ha egy legény elkezd komolyan udvarolni, és együtt jár a leánnyal, akkor feleségül kell vennie. A negyedik napon esett az eső, emiatt nemigen mehettem látogatni. Inkább a háziakkal beszélgettem. Volt a családban egy rokkant nagyapa, aki agyvérzés miatt nem tudott járni. Szívesen vette, hogy vele töltöttem az időmet; no meg a házigazdával, Lopez úrral is akartam beszélgetni; érdekes egy falusi gazdának az élete és munkája a hegyvidéken. Földjének felén szőlőt termelt és eladta a borát. A dombos föld nem volt alkalmas gabonatermelésre.
