A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-11-01 / 11. szám
505 Tamás Bernát IMÁDSÁG MEGÚJULÁSÉRT Istenem! Köszönjük mindnyájan a szép hetet, amit együtt töltöttünk mint magyar cserkészek és mint barátok. (De) Körülnézek, Istenem, és látok embereket, akik mennek a templomba, de a szívükben nem mennek hozzád. Fáj nekem, hogy ajándékodat nem ismerik föl és nem fogadják el. Saját magadat adod nekünk, a Fiad meghalt értünk - és ők nem adják oda magukat neked. Mert a legelső az életben nem a pénz, nem a bor, nem az emberi szeretet, nem a politikai karrier, nem a magyarkodás és nem az egyházi törvények puszta betartása, hanem az, hogy a szívünk a tiéd legyen. Valamikor az életünkben dönteni kell, hogy’ egészen csak neked akarunk élni. Amíg nem döntünk, hiába élünk és hiába megyünk a templomba. Isten, segítsél, hogy minden cserkész ebben a táborban melletted döntsön valamikor az életében. A fenti imádság és a kép Fillmore-ban (NY, USA) készült idén augusztusban, a magyar cserkészek Sík Sándorról elnevezett parkjában. Különböző csoportokban több mint 300 fiatal tíz napon át keményen dolgozott együtt, hogy megfeleljen azoknak az igényeknek és feladatoknak, amelyek szerte a világon a magyar cserkészvezetőkre várnak.
