A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-10-01 / 10. szám
470 gető feladat című könyvből vette át. - A szerkesztő megjegyzése.) Mivel a szülői felelősség családtervezés területén történő gyakorlása már több mint két évtizede az eltérő vélemények ütközőpontjában áll, nagyon fontos az, hogy az erre az életbevágóan fontos és kényes kérdésre vonatkozó tényekről és a hivatalos egyházi tanításról helyes képet kapjunk. I. Először néhány kevésbé jelentős, de értelemzavaró pontatlanságot kívánok megemlíteni. A „cervix” magyarra a „méhnyak” szóval fordítható. Az 1928—30 között kidolgozott Ogino—Knaus módszer nem a testhőmérséklet változásából, hanem a havi vérzés többé-kevésbé rendszeresen visszatérő időpontjának megfigyeléséből igyekszik az ovuláció időpontját előre meghatározni. Noha a módszer elfogadható azok számára, akiknek a termékenységi ciklusa állandó időtartamú (és akiknek nem kell a terhesség lehetőségét minden áron elkerülni), annak alapvető gyengesége abban a tényben rejlik, hogy a női reprodukciós szisztémában az ok-okozati kapcsolat nem a menstruáció és az ovuláció között van, hanem fordítva. Ezért van szükség a testhőmérséklet változásának megbízhatóbb, de „mesterséges” módon történő megállapítására és annak rendszeres feljegyzésére. Ezt a módszert Kanadában dolgozták ki először, az ötvenes években. A megfigyelhető hőmérsékletváltozás azonban egybeesik az ovuláció megtörténtével, ezért a módszer megbízhatósága megint csak a termékenységi ciklus rendszerességével van kapcsolatban. Pontosan ezt a bizonytalanságot küszöböli ki a hatvanas években Ausztráliában kidolgozott úgynevezett Billings-módszer; ez több olyan külső jelenség összevetett megfigyeléséből áll, amelyek a női szervezetben az ovulációt megelőző hormonális változások következményei, és az ovuláció közeledtének jelei is. Ezek között a legmegbízhatóbb és a legfeltűnőbb a méhnyak és a hüvely váladékának mennyiségében, nyúlékonyságában és színében bekövetkező változás. Az utóbbi években sokan ajánlják a hőmérsékletingadozás és a Billings-módszer kombinációját is. (Nemrégen piacra hoztak egy olyan elektronikus berendezést is, amely automatikusan regisztrálja a hőmérséklet változását, és a több hónapon keresztül megőrzött adatok segítségével előre jelzi a termékeny és terméketlen ciklus beállását.) Ezeknek a jeleknek a megfigyelése és értelmezése gyakorlat kérdése. Akik tehát használni akarják ezeket a módszereket, feltétlenül kérjék ki azoknak a tanácsát, akik gondosan tanulmányozták és sikeresen használták ezeket saját házaséletükben. Téves a cikknek az a megállapítása is, hogy „a hőmérőzési módszer biztosabb, mint a tablettázás”. A használatban lévő kémiai fogamzásgátló szerek hatékonysága 99% fölött van. Ezt semmi más módszer sem éri el, noha a Billings- módszer és annak hőmérős kombinációja egyes statisztikák szerint 95%-os eredményt is elérhet azok számára, akiknek a termékenységi ciklusa nem teljesen szabálytalan, és akikben megvan a kellő motiváció és önfegyelem. A szerző megállapításával szemben általánosan elfogadott tény azonban az is, hogy a havi vérzés megszűnését megelőző kritikus időszakban ezek a módszerek megbízhatatlanokká válnak. II. Fontosabb pontokra térve, mindenekelőtt ki kell emelni, hogy az ovulációt vagy a megtermékenyítést gátló tabletták hivatalos egyházi tilalmához azok feltételezett káros mellékhatásainak semmi köze sincsen. A tilalom
