A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-10-01 / 10. szám
471 az esetleges mellékhatásoktól függetlenül minden olyan eszköz használatára kiterjed, amely az életadásnak a házassági aktussal kezdeményezett biológiai folyamatát közvetlenül (direkt módon) megszakítja. A tabletta káros mellékhatásait a cikk írója drámai módon eltúlozta. Az orvosszakértők között általánosan elfogadott az a statisztikai megállapítás, ami szerint a fogamzásgátló tabletta jelenleg használt változataival összekapcsolható mellékhatások kevesebb veszély és komplikáció okozói, mint maga a terhesség. A cikk írója ellentétbe állítja a házasság szeplőtelenségét mesterkéltséggel vagy „természetellenes" életmóddal, és hangsúlyozza, hogy a keresztényeknek a „családtervezés természetes módszereihez kell folyamodni". A szöveg arra enged következtetni, hogy a cikk a „természetellenes" kifejezést a hivatalos egyházi tanítástól eltérő értelemben használja, amihez persze az írónak megvan a joga. Fontos azonban kihangsúlyozni azt a logikai tévedést, amelynek alapján a szerző a „természetes eszközök" használatát kötelezővé teszi. Az a tény, hogy egyes fogamzásgátló eszközök erkölcsi elítélés alá esnek, mivel feltételezhetően ellentmondanak az emberi természetből fakadó igényeknek és követelményeknek, önmagában nem teszi az úgynevezett „természetes" eszközöket erkölcsileg jóvá és használatukat kötelezővé. Az eszköz „mesterségessége" vagy „természetessége" (értsd: az eszköznek az a sajátossága, hogy emberi igyekezetnek vagy a természetadta lehetőségeknek a gyümölcse) önmagában erkölcsileg semleges tulajdonság. A „természetes" eszközt is lehet erkölcstelen módon használni (ideértve az időszakos önmegtartóztatás családtervező használatát is), és a „mesterséges" eszköz használata sem tekinthető szükségszerűen rossznak. Az ember természetéhez tartozik az, hogy „mesterséges" eszközök használatával könnyítsen helyzetén; így már a kőkorszak barlanglakójának a kezében is találunk mesterséges eszközöket. Vajon a hüvely és a méhnyak rendszeres hőmérőzése vagy a nyálkaváladék napi megvizsgálása mennyivel „természetesebb" vagy „mesterségesebb", mint a kondom vagy a tabletta használata? Az így felvetett kérdésnek nyilvánvalóan semmi értelme nincsen az erkölcsi kiértékelés szempontjából. A szóhasználatot csak a VI. Pál pápa Humanae Vitae kezdetű enciklikáját követő polemika vetette fel azzal a céllal, hogy a napjainkban annyira divatos „természethez való visszatérés" romantikájából kovácsoljon olcsó érveket. Az időszakos önmegtartóztatáson alapuló fogamzásszabályozó eszközöket a hivatalos egyházi tanítás nem azért engedi meg, vagy ajánlja is, mert azok „természetesek", hanem azért, mert az életadás biológiai folyamatának integritását közvetlenül nem szakítják meg. így érthető tehát, hogy amíg a tabletta használatát tiltja a hivatalos katolikus tanítás, a megtermékenyítés sokkal mesterségesebb módszere ellen semmi kifogása sincsen, olyan esetekben, amikor az orvosi beavatkozás a házassági aktus keretein belül igyekszik valamilyen patologikusállapot következményeit elhárítani. Végül sajnálatos az a tény is, hogy a cikk nem említi meg az időszakos önmegtartóztatás módszere mellett szóló legnyomósabb érvet. Amíg a többi módszer a feleségre hárítja a családtervezéssel járó felelősséget és terhet, az időszakos önmegtartóztatás megköveteli, hogy a férj és a feleség egyenlő szerepet vállaljon ennek a nagyon fontos keresztény erénynek a gyakorlásában. Ebben rejlik véleményem szerint ennek a módszernek az igazi értéke, és a gyengéje is. Az emberi
