A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-09-01 / 9. szám
396 szolgálatára kötelezte el magát. Az erőtlen, a szolga nem tudott érdemeket gyűjteni. Ő szolgálatával adózott a hatalmasnak. Jézus kortársai nagyon is megértették ezt a hűbéri viszonyt; ezért használja Jézus ezt a képet példabeszédében. Ezzel nem az Isten természetét akarta leírni (aki maga a szeretet), hanem az emberek Istenhez való viszonyát akarta szemléltetni. Mi nem feszíthetjük mellünket Isten előtt. Mi Isten teremtményei vagyunk; életünk úgy függ tőle, mint a dallam az énekestől. Ezért nem követelhetjük jussunkat, hanem velünk szemben mutatott jóindulatát ingyen adott ajándékként (kegyelemként) kell fogadnunk. Megalázó ez a magatartás? Miért lenne az, ha elfogadjuk tényleges helyzetünket? Ezzel megszabadulunk a csalóka álomtól, hogy függetlenek vagyunk, és teljesítjük Istennel szemben kötelességünket, amely helyzetünkből adódó feladat. Az érem másik oldalát tekintve: Isten áldását nem úgy nézzük, mint tetteinkért megérdemelt jutalmat, hanem Isten irántunk való szerete- tének és jóságának a kiáradását. Röviden szólva, Isten a gazdánk, ugyanakkor a legnagyobb jótevőnk. „Éleszd fel magadban az Isten kegyelmét” — ez nemcsak Ti- móteusnak szól, hanem az egész hívő közösségnek, főleg azoknak, akik elsősorban felelősek a hit továbbadásáért. A reánk bízott kincs, amelyet Jézus Krisztus kinyilatkoztatott, az, hogy Isten életadó, önmagát szerétéiből nekünk ajándékozó Lélek. Ha ráhagyatkozunk, Ű hűséges marad, és ezért a ráhagyatkozó hűségünkért megjándékoz bennünket az örök élettel. Október 12 - ÉVKÖZI 28. VASÁRNAP MINDENKIT ÜDVÖZÍTŐ ISTEN A szentmise olvasmányai: 2Kir 5,14-17; 2Tim 2,8-13; Lk 17,11-19. A tíz leprást nem a jóakarat, hanem a nyomorúság hozta egy csoportba. Mint elveszett embereket kezelte őket a társadalom. Falvakba még csak beengedték őket koldulni, de a fallal körülvett városokból, főleg a szent városból, Jeruzsálemből, ki voltak tiltva. A nyomorúság nem ismer rangot. Ott van közöttük egy szamaritánus is. Az egészséges társadalomban a zsidók és a szamaritánusok gyűlölték egymást. Ebből is látszik, mennyire kivetettek voltak a leprások: megtűrtek maguk között egy szamaritánust. Ez a megvetett szamaritánus első helyezést kap az evangéliumi történetben; hasonlóképpen az első olvasmányban is egy szíriai a főszereplő.
