A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-09-01 / 9. szám
389 MISSZIÓS:. . . a leprásokért. Milyen rövid kifejezés! Micsoda tragikus, szomorú tényeket jelez ez a két szó, a havi imaszándék! A Szentatya mint egyetemes jó pásztor világot járó útjaiban mindig felkereste ezeket a legszerencsétlenebb embereket is. Brazíliában, Dél-Koreában, a Fülöp-szigete- ken. Csakúgy, mint az isteni Mester földi életében, gyógyító útjain annyiszor találkozott poklosokkal, leprásokkal, akiket tisztátalanoknak mondottak; neki épp azért meg kellett őket tisztítania. Tette ezt egyetlen szavával; sokszor meg is érintette őket; sokszor csak messziről mertek kiabálni; „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtunk!” Gyakran ezt a felszólítást tette:,,Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak." Azok tudták kiállítani a bizonyítványt,az igazolványt, hogy a lepra elmúlt, megtisztult, a beteg visszamehet az emberi közösségbe. Annyi volt a megdöbbentő jelenet, mikor páter Damján életét mutatták a televízión, az ő gyönyörű munkáját a leprások érdekében, a Molokai szigeten. — Annyi volt a megdöbbentő jelenet a nagy filmben, mint mikor a Ben Húrban az édesanyját és nővérét a bél- poklosok, a leprások között találja a hazatért fiatalember. Miért imádkozunk? Imádságunknak több célja van. Egyik szándék: sose lankadjanak a kutatómunkában orvosok, tudósok, kémikusok, hogy egyszer Krisztusleprást gyógyít (örmény miniatúra) rátaláljanak a lepra gyorsabb és hatékonyabb gyógyításának a módjára. Mert akár bélpok- losságnak, akár Hansen-betegségnek mondjuk, akár leprának, nagyon nyomorult, nagyon lesújtó, nagyon fájdalmas betegség. Szinte élőhalott az ilyen betegek állapota. Másik szándékunk: igyekezzenek javítani a szociális körülményeket, próbálják a nyomort enyhíteni, közegészségügyi ügyekben nagyobb törődést mutassanak ott, ahol ezeknek a tényezőknek biztos részük van a lepra szinte állandó jelenlétében és terjedésében. Harmadszor: mutassunk résztvevő emberi magatartást azokkal szemben, akiket ez a betegség sújt. így tanított az Úr Jézus példájával
