A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-09-01 / 9. szám
390 és szavával, ilyennek mutatkozik a Szentatya is. Sok megható kihallgatás van a pápa életében; egyik legmegrázóbb eset az a brazíliai leprás, aki megtisztult, akit meggyógyultnak minősítettek, és hálából elment a Szentatyához Rómába, s a pápa is megkereste őt a lepratelepen. Képzelhető ennek a látogatásnak az öröme és a boldogsága. Van azonban a Szentatya üzeneteiben, figyelmeztetéseiben még egy szempont, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Mint minden emberi nyomorúsággal, betegséggel, szenvedéssel, azaz minden kereszttel — mert kereszt az, ami nekem most éppen fáj, ha valami jó hiányzik, s valami rossz jelen van — minden kereszttel kapcsolatban a pápa próbál keresztény választ adni. Int bennünket arra, hogy mindazt, amit mi emberileg csapásnak, istenverésnek, nyomornak nevezünk, ami üldöztetés, szenvedés, szegénység, azt az Úr Jézus sokszor áldásnak mondotta és a boldogság forrásának. Mint ahogy misszionáriusok vagy ápolók, akik hosszú éveket töltöttek lepratelepeken, csodás történeteket beszélnek arról a lelki szépségről, gazdagságról, igazi keresztény belső életről, amellyel sokszor eltölti ezeket a kivetett, tisztátalan, élőhalottnak minősített embereket Isten; megtalálták a szenvedésük értelmét. A Szentatya gyakori könyörgése, intelme, buzdítása: tanulják meg szenvedésüket, elesettségüket keresztnek felfogni. Nemcsak keresztnek, amelyet türelemmel elviselnek Jézus keresztje nyomán, hanem apostoli keresztnek, üdvözítő szenvedésnek, amellyel részt vesznek az Úr megváltó, másokat üdvözítő, mindenki javán munkálkodó tevékenységében. Jobb és bal lator van a kereszt két oldalán ugyanabban a szenvedésben, halálos kínban, csak különböző lelkű- lettel. A Szentatya arra buzdít, azt kéri, hogy tanulják meg Jézus példájára, aki ártatlanul szenvedett az örök hazába való belépés zálogaként, belépőjegynek fölfogni a szenvedésüket. S azután Szent Pál buzdítására a szenvedés világmegváltó jellegét is próbálják megérteni és átélni. Kiegészíteni testünkben, ami hiányzik még Krisztus szenvedéséből az Egyház javára. A Fő szenvedett; a tagoknak is szenvedni kell. A Fő, az Üdvözítő szenvedése világmegváltó hatalom, az üdvösség záloga; évekig tartó szenvedésünk az üdvösség munkájába való bekapcsolódás. Emberszeretetre, gyöngédségre, testvéri részvétre néha nagyobb szüksége van a betegnek, mint az orvosságra. (Dosztojevszkij) Az ostobák ügyetlen vigasztalásaikkal súlyosabbá teszik a szív sebeit. (Pierre Boiste)
