A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-08-01 / 8. szám
381 Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából A lőcsfalvi pap sem gondolta, hogy a keresztény erkölcstan gyökerei egészen a városi „kofaélet’’ mélységeibe hatolnak. De most ott ült íróasztala mellett, tanulmányozván a OKTATÁS A városi kofaélet problematikáját, mert másnap reggel Köteles Mária asszony, jelenleg egersze- KOFASÁGRÖL gi városi főkofa jön hozzá feleletért új élete nagy kérdéseire. Mert, mint mondja, egy jó ideje se éjjele, se nappala nincsen. Ott rágódik benne az aggodalmas kérdés: lehet-e valaki jó katolikus városi kofa, mikor naponta csalja a vevőket? De talán lássuk, Köteles Mária néni hogyan lett városi főkofa. * * * Köteles Mária és férje, Köteles Mihály uram nagy álmokat szőttek két fiukról: Balázsról, aki öccsével, ifjabb Mihállyal jelenleg még a lőcsfalvi iskola padján koptatják a nadrágot. Urat akartak csinálni belőlük, de ahhoz iskoláztatás szükségeltetik. De arra nem futotta volna, hogy benn a városban fizessenek értük, mert a falusi kofa nem volt más, mint kertgazdálkodó, aki a városban értékesítette a portékáját. Úgy gondolták tehát az urával, hogy „avanzsálnak” városi kofának, sőt főkofának. Eladják a kertgazdaságot, városba költöznek, ura keres valamiféle állást, maga meg összevásárolja a lőcsfalvi kisko- fáktól a termékeket, és a piacon helyet szerez magának. így megélnek, és a gyerekek is járhatnak majd polgári iskolába. így is lett. Ura kapott piacfelta karit ói állást, maga pedig ott ült egész nap a piacon, kofálkodván. A falusi nép is örült, mert nem kellett maguknak ott ülni, de főképp a veszteség elkerülése miatt, ooooooooooooooooooo Ne engedd soha, még egy pillanatra sem elfelejtenem, hogy külön birodalmat alapítottál e földön, hogy az Egyház a Te műved, a Te intézményed, a Te eszközöd, hogy általa a Te uralmad, a Te törvényeid alatt, a Te szemed előtt élünk — s hogy Te szólsz, ha az Egyház szól. Ne engedd, hogy ezzel a csodálatos igazsággal való megszo- kottság érzéketlenné tegyen vele szemben; ne engedd, hogy emberi helyetteseid gyengesége valamikor is elfelejtesse velem, hogy Te vagy az, aki szólsz és cselekszel általuk. (John Henry Newman imája)
