A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-08-01 / 8. szám
382 mert bizony sokszor a termék nem kelt el, el kellett dobni, mert megfonnyadt, állott lett. így meg csak elvitték Máriának, felvették a pénzt, és mehettek haza. Még helypénzt sem kellett fizetni. * * * De most hallgassuk meg a lőcsfalvi pap irodájában lefolyt társalgást, melyet volt plébánosával folytatott Mária, mert csak hozzá volt bizalma, mint ő maga mondta. — Mert tuggya, Főúr, se éjjelem, se nappalom, mikor a volt falusi barátnéjaimat meg másokat is lefizetem, oszt kénytelen vagyok tőlük ócsóbban megvenni. Különben az én üzletem bukik bele. De belsőm nem hágy nyugtot; az az érzésem, hogy becsapom ükét. Az uram nem törődik vele, azt mongya: ,,üzlet az üzlet” . . . A lőcsfalvi pap nyugodtan hallgatja régi híve feltárulását. Mikor aztán Máriba már belefúlt a szó, ilyeténképpen reagált: — Nézze, Mári lelkem, az urának igaza van. „Üzlet az üzlet”. Vagyis az üzleti élet éppen abban áll, hogy valaki nagyban és olcsóbban felvásárol bizonyos árukat vagy termékeket, piacra veti, és az állam által megengedett vagy megszabott nyereséggel másoknak eladja. Aki így tesz, és nem csal, nem hazudik, nem hamisítja meg az árut, az így keresi a kenyerét. Különben akkor minden tisztességes kereskedő vagy kofa „ bűnöző’ lenne, ahogy maga is képzeli. — En érteni értem ezt, Főúr, oszt mégse nyughatom — sóhajt fel Kötelesné. — Akkor én úgy látom, itt nem is lelkiismereti kérdésről van szó, hanem beteges lélektani bonyodalomról — reagál a pap. — Mivel maga is falusi termelő és kofa volt annak előtte, s akik üzletfelei most, régi barátnéi vagy falubelijei. így kínozza a gondolat, hogy mit gondolhatnak magáról, hogy olcsóbban vásárolja fel a termékeiket. — Akkurátusán, ahogy a Főúr mongya. — Nos hát akkor csak úgy szabadulhat meg ettől a belső szorongástól, ha elfogadja, amit mondtam a rendes kereskedelmi életről, és magáévá teszi a nyereségre való dolgozást az állam törvényei és az Egyház tanítása szerint. így lelkileg majd lassan felszabadul aggályai, kínzó érzése alól, és nyugodtan űzi új foglalkozását. Nos, megértett engem? Egy ideig csendesen néztek maguk elé. A pap engedte, hogy az új gondolatok mélyebbre süllyedjenek az egyszerű lélekben. Végre Mári megszólalt:
