A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-08-01 / 8. szám
371 szakát is álmatlanul, éberen töltötte. Szokatlan ágy, állandó zajok a szomszéd szobákból, járás-kelés, hangos suttogás a folyosón . . . Reggel már korán kezdődött az előkészület. Újra vizsgálták, számolták a pulzusát. A kórházlelkész is megjelent, és feladta a betegek szentségét. Újabb várakozás kora délutánig, majd egy gyors injekció a karjába, és vitték a műtőbe. Ott már sebésze várta vidám arccal, majd az altató orvos újabb tűszúrása... Máriának utolsó gondolatai szerettei voltak, őket és magát is Istennek ajánlotta. . . Első ébredése a műtőben volt. Erős hányinger zavarta. . . Majd szobájába került félálomban, ahol gyermekei és barátnője várták. . . Mikor legközelebb kinyitotta szemét, egy kedves barátját pillantotta meg. Mellkasában tompán sajgó fájdalom. Odanyúlva kötést tapintott, semmi mást. . . Szívében hála volt, amiért újra látott, érzett, tapintott. . . Másnap már sokkal jobban érezte magát. A műtét sikeres volt. Jobb mellének csak egy részét kellett eltávolítani. Az elkövetkezendő napokban rohamosan javult, hét nap után hazaengedték a kórházból, de két hét múlva vissza kellett mennie, hogy a végleges eredmény t megtudja, vajon a rák nem terjedt-e el a nyirokrendszerben. Ezért jött most vissza az orvosi rendelőbe. * * * Máriát az ajtó nyílása riasztotta fel emlékeiből. Azonnal az orvos arcát kereste tekintetével; és amint ránézett, tudta, hogy nincs baj. Mindig rokonszenves volt számára ez a fiatal, olaszos kinézésű sebész. Arcán mosoly táncolt és a jóakarat öröme. ,,Asszonyom” — mondotta, „minden vizsgálat negatív eredményt mutat. A rákos sejteket sikerült idejében eltávolítani a szervezetéből.” Mária fellélegzett, testét enyhe melegség öntötte el, sírni szeretett volna örömében. Megköszönte az orvos fáradozását, és távozáskor jobban szorította meg a kezét, mint általában szokta. Amint kilépett a kórházból, szívét mélységes hála töltötte el. Mennyire törékeny az ember élete, és mégis milyen nagy ajándék az élet. vvvvvvvvvvvvvvvvv Különös hagyomány él egy kis közép-svédországi városkában. Az a szokás, hogy akik elmennek a templom előtt, megállnak egy pillanatra, és meghajtják a fejüket a torony felé. A jámbor szokás eredetét eddig nem ismerte senki. Nemrég azonban a renoválási munkák során a vakolat alatt egy 4-500 éves Mária-freskót találtak. A durva vakolat 4-500 évig őrizte titkon Jézus Anyjának a tiszteletét.
