A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-08-01 / 8. szám
372 Miklósházy Attila A BŰNBOCSÁNAT ÉS A KIENGESZTELÖDÉS LITURGIÁJA (Benedicamus Domino! Áldjuk az Urat! Eisenstadt 1984,106-110) Szóljunk néhány szót a szentségi folyamat négy állandó eleméről 1. Az első a bűnbánat. A katekizmus tanítása szerint a bűnbánat aktusával megbánjuk bűneinket, elfordulunk a bűntől az Isten felé, fájdalommal ismerjük el, hogy a jó Istent megbántottuk, és erősen föltesszük magunkban, hogy többé nem vétkezünk. Tehát lényegében Istenhez fordulás ez, kinyílás az Isten felé. Mert hiszen minden bűn gyökere, hogy én nem akarom az Istent elismerni, hanem saját magamat akarom az Istennel szemben riválisként fölállítani:,,én jobban tudom, hogy mi jó nekem”, vagy „én azt akarom, hogy nekem szolgáljanak”, vagy „én nem akarom elfogadni az Isten akaratát” stb. Ha ez a bűnnek a gyökere, akkor a megtérés viszont pontosan abban áll, hogy eüsmerem, hogy Ö az „egyetlen” Isten, a mindenható, de ugyanakkor az én Atyám. A bűnbánattal ismét kinyílok feléje, elkezdem őt áldani, szeretni, magamat az ő akaratának alávetni. Ezt a megtérést sokféle szempontból lehetne elemezni, teológiailag, pszichológiailag, szociológiai szempontból is. Most csak három mozzanatra szeretnék rámutatni, mert fontos, hogy ezek a bűnbánat aktusának a részei legyenek. Az egyik mozzanat a múltra vonatkozik. Sokszor megtörténik, hogy megbánom bűneimet, de nem tudom „megbocsátani az Istennek”, hogy vétkeztem. Haragszom tehát Rá azért, mert megengedte, hogy velem ilyesmi történjék. Ezért amikor őszinte bánatról van szó, akkor ezt is bele kell foglalnom a bűnbánat aktusába: úgyszólván „meg kell bocsátanom az Istennek”, hogy engedte megtörténni a félrelépésemet, vagyis el kell fogadnom a múltamat, akkor is, ha az kacs- karingós utakon vezetett át, mert hiszem, hogy a jó Isten abból is jót tud kihozni. Az Istent szeretőknek minden javukra válik! Tehát múltunk sebeire gyógyírt kell tennünk a bűnbánat alkalmával. A jelenre vonatkozólag azt kell tudatosítanom, hogy bűneim megbánása után a jó Isten az Ő végtelen irgalmának titokzatossága szerint most még jobban szeret — ha szabad ilyen módon kifejezni —, mint azelőtt. Hinnem kell az Isten irgalmában, amely olyan csodálatos és titokzatos, hogy kedvesebbé tesz engem az Ö számára a bűnbánat után, mint voltam a bűn elkövetése előtt. Az emberi igazságosság szintjén ez nehezen fogható fel, de itt hittitokról van szó, Isten irgalmának titkáról, aki a bűnből is jót tud kihozni, és akinél a megvál
