A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-08-01 / 8. szám

370 Problémák is Megoldások Ács Rózái ORVOSI RENDELŐBEN Az orvos magára hagyta Máriát a kórházi rendelőben. A pato- lógussal akart tanácskozni vizsgálatának eredményéről. Mária úgy érez­te, most dől el a sorsa: kimondják-e felette a halálos ítéletet. Tulaj­donképpen nem a haláltól félt, hanem attól, hogy szeretteitől el kell szakadnia, hogy nekik fájdalmat okoz. Kábultan nézett körbe a ren­delő bútordarabjain, ösztönösen megigazította haját, keresztbe rakta lábát, és szinte filmszerűen pergett le lelki szemei előtt az elmúlt két hónap, annak minden izgalmával és bizonytalanságával. . . * * * Csak rutinvizsgálatra ment nőgyógyászához. Panasza nem volt. Amint az orvos jobb mellét vizsgálta, lassan megcsóválta a fejét: „Itt érzek valamit” — mondotta. Majd hozzátette: „Minden valószínű­ség szerint semmi komoly baj nincs; nem szabad rosszindulatú daga­natra gondolni; de azért menjen el sebész barátunkhoz, már csak azért is, hogy megnyugtassuk magunkat.” így került sor a kórházban az első, majd egy második vizsgálatra. Ezután közölték vele, hogy karci- nómája, azaz rákja van. Mária jól ismerte az orvosi szójárást, hisz nem­régiben meghalt férje szintén sebész volt, és sok hasonló műtétet vég­zett. Nem volt tájékozatlan abban, mit jelent ez a műtét, sőt, szemé­lyes ismerősei is voltak, akik sikeresen túljutottak mindezen. Es mé­gis, mennyire más volt most átélni mindezt! Kinek mondja meg, hogy mi baja,és miért megy kórházba? Felnőtt gyermekeinek termé­szetesen azonnal kell szólni, talán néhány közeli barátjának is. De másnak nem. Hamarosan kitűzték a műtét napját, de az utolsó pillanatban elhalasztották egy sürgős operáció miatt. Kellemetlenül érintette ez a halasztás. Végre bekerült a kórházba. Adatok felvétele. . . papírok kitöltése . . . szobájának kiutalása . . . Mint orvos feleségével megkü­lönböztetett tapintattal bántak vele, de így sem volt kellemes a folya­mat. Távoli városban élő barátnője is megérkezett, hogy vele töltse a pillanatot, amikor a műtőbe viszik, és amikor visszahozzák. Hálás volt szeretetéért, ragaszkodásáért, önfeláldozó tettéért. Az előzetes vizsgálatok idegesítették, a sok mosolygás fárasztotta. Már az első éj­

Next

/
Oldalképek
Tartalom