A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-08-01 / 8. szám
347 Mócsy Imre AZ ÁJTATOSSÁGOK ÉS A VALLÁS A vallástörténetnek egyik érdekes, de megdöbbentő jelensége, hogy a legfontosabb vallási gyakorlat is megszokottá, a legmélyebb és legőszintébb vallásosság is gépiessé válhat, ha a vallásos egyén figyelme és érdeklődése a lényegről a keretre téved, ha a stílus a tartalom fölé növekszik, ha a vallásos gyakorlatok kü/sőséges érzelmi és hangulati mellékvágányokra terelődnek. Ez az általános emberi veszély fenyegeti a katolikus vallás ájta- tosságait is (így a Jézus Szíve-tisztéléiét is), ha a természetest, a szubjektív elemet, az élményszerűt a kegyelmi szempont rovására kihangsúlyozzuk, vagy ha az ájtatossági gyakorlatokat külső vagy belső kényszerből vállaljuk, de talán leginkább akkor, ha túlságosan kihangsúlyozzuk azt, ami az egyes ájtatossági gyakorlatokban eltér, és elhanyagoljuk azt, ami a lényeg, ami minden ájtatosságban közös. Ilyenkor az áj tatosságból éppen a lélek, a szellem hal ki, és megszokásból vagy helytelenül értelmezett kötelességérzetből fenntartott keretek cifra cafrangokká, imamalmokra emlékeztető üres szólamokká válnak. A vallás szent és erőteljes lendületét fáradt és édeskés érzelmi és hangulati hullámok pótolják. Az áhítatgyakorlatok között elvész az áhítat, a lényeg, vagyis az Isten szolgálatára való készséges akarat, és tárt kapu nyílik a babonával határos gyakorlatok számára. Egy ájtatosság gyakorlati értékét nem azzal mutatjuk be tehát, hogy részletesen felsoroljuk, miben különbözik a kérdéses ájtatosság a többitől. Azt kell bemutatni, hogy az ájtatosság valódi: magában foglalja a vallás leglényegesebb mozgató erőit, mégpedig olyan formában és olyan pszichológiai és kegyelmi egységben, hogy ezek az erők az ájtatosságot komolyan gyakorlónak lelkiéletére szükségképpen döntő hatást gyakorolnak. Ezt szeretném most a Jézus Szíve-tiszteletről kimutatni. Célom tehát az, hogy valamilyen konkrét formában bebizonyítsam vagy kézzelfoghatóvá tegyem azt, amit XL Pius pápa mondott a Jézus Szíve -tiszteletről Miserentissimus Redemptor kezdetű enciklikájában: „Ebben az ájtatosságban megvan a vallás összfoglalata és a tökéletes élet normája." Eszerint a Jézus Szíve-tisztelet igazi ájtatosság, a szó teljes értelmében: vagyis „az Isten szolgálatára való készséges önátadás akarata" (Szent Tamás), azaz nem pusztán imagyakorlatok gyűjteménye. (Folytatjuk.)
