A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-07-01 / 7. szám
320 származású Pirot atya lett a lelkész; az első jól, a második tökéletesen beszélt magyarul. 1906-ban szentelték a terméskőből készült szép templomot. 1915-től kezdve az egyházközségnek magyar plébánosai voltak: Sántha Pál, Blickhard Tivadar, megint Sántha Pál, Vadas József, Horváth Jenő stb. A 20. század elején Kaposvártól pár km-re újabb község épült: telepítőjéről, gróf Eszterházy Pálról kapta az Esterhazy nevet. Különös módon ennek a magyar nevű helységnek sose volt igazán magyar jellege, bár mintegy negyven magyar volt az első telepes, és később is lakták magyarok. 1895 körül alakult két magyar nevű magyar telep:Halmok és Otthon. Mindkét helyen hamarosan katolikus és református templom épült, élénk magyar élet indult, és évtizedekig virágzott. Otthon egyik első magyar lakójáról. Konyha Ferencről, Rúzsa Jenő néhány humoros részletet jegyez fel. Hamarosan azután, hogy 1896-ban megérkezett, és birtokba vette Daruszőrűnek nevezett sárkunyhóját, egy hajnalban zörgetésre riadt fel. Az ajtó előtt egy indiánt talált teljes fegyverzetben. Hogy a skalpolás elől meneküljön, a hátsó ajtón ugrott ki. De a faluban egész sereg indián ődöngött tollas fejdíszben és felfegyverkezve. A halálra rémült embert a református tiszteletes nyugtatta meg, hogy az indiánok békés szándékkal jöttek, csak átvonulóban vannak, csupán egyet-mást kérnek. Konyha Ferenc megismerkedett a főnökükkel, Úszó Felhővel. Derék magyarunk 1898- ban hazament, és Nyíregyházán megnősült. Amikor felesége Otthonba érkezve meglátta a Daruszőrűt, azonnal gyalog vissza akart indulni Magyarországra. Konyha Ferenc azonban ügyes ember volt: még abban az évben városba költözött, közjegyzői irodát nyitott, bekapcsolódott az üzleti életbe (de gazdaságát is megtartotta, bérbe adta), és a nyugat-kanadai magyar élet egyik legtevékenyebb résztvevője és legjobb ismerője lett. Úszó Felhő pedig, valahányszor dolga akadt a városban, felkereste régi barátját. .. 1886-ban svéd telepesek alapították meg Stockholmot. A XX. század elejétől kezdve magyar telepesek jöttek egyre nagyobb számban, és Stockholm (a magyarok inkább Sokhalomnak hívták, a vidék dimbes-dombos jellegét találóan kifejező szóval) a nyugat-kanadai katolikus magyarság egyik fellegvára lett: virágzó egyházközség, magyar iskola, Szociális Testvérek (az 1923-ban Budapestről érkezett három nővér közül egy még él Hamiltonban), népmissziók, papszentelés (az 1934-ben szentelt Vezér Mihály ma Regina magyar plébánosa), Szent István- év stb. Ugyancsak a XX. század első éveiben alakult meg a magyar reformátusok első nagy központja: Békevár. A kibontakozás gyorsan folyt: 1900. július 20-án honfoglalás (három család, köztük Szabó János), 1903-ig tömeges letelepedés. „Békevár Mózese”, Szabó János és felesége, az osztrák-magyar konzul és egy tartományi miniszter társaságában.
