A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-06-01 / 6. szám

264 ennek az újszövetségi népnek. Mintegy „beletestesülnek” Krisztus Testébe, hogy a Lélek éltesse őket. Szent Pál szívesen alkalmazta az egyházra a „test” hasonlatot (vö. Róm 12,4; lKor 12,12). Miként a testben megvannak a különböző szervek (kéz, szem, szív), hogy kü­lönböző szerepet töltsenek be az egész test javára, növekedésére, u- gyanúgy Krisztus titokzatos testében is a hívek különböző szolgála­tokat teljesítenek. Minden hívő egyenlő méltóságban és egyformán az örök életre van hivatva, de a szerepek — és ennek megfelelően a karizmák (kegyelmi ajándékok) - különbözők. A „hierarchia” tag­jai (pápa, püspökök) a tanítással és lelkipásztori kormányzással van­nak megbízva; velük együtt a felszentelt papok Krisztus nevében („sze­mélyében”: in persona Christi) cselekszenek, amikor részt vesznek a tanítói és kormányzói szolgálatban, vagy amikor bizonyos szentsége­ket kiszolgáltatnak (Eucharisztia, bűnbocsánat szentsége). Az egyházi lelki hatalmat és megbízatást (a szolgálatra) a püspökök és papok kéz- rátétellel kapják az egyházi rend szentségében. E szentség teljességét a püspök birtokolja. A katolikus hit szerint a legfőbb lelki hatalom­mal a római pápa rendelkezik mint Szent Péter utóda a római püspö­ki székben. Az ő tanítói, kormányzói és papi hatalma az egyetemes egyházra kiteljed. Ö a püspöki testület feje. Az egyházmegyék élén a püspökök állnak, akik a pápával egyetértésben tanítanak, kormá­ratából és kegyelméből jöttünk a világra, s hogy előtte élni, fejlődni, egymást segíteni és magunkért hálát ad ni az életünk feladata. Milyen hi­ány lenne a helyünkön, ha nem volnánk! Istennek, embernek hiányoz­nánk. ♦

Next

/
Oldalképek
Tartalom