A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-06-01 / 6. szám
265 nyoznak és teljesítik a megszentelés megbízatását. A püspökök segítőtársai a presbiterek (papok) és a diakónusok (szerpapok). Krisztus tanítói (prófétai), kormányzói (királyi) és megszentelő (papi) hivatalában nemcsak az apostolutódok, a hierarchia tagjai részesülnek, hanem a hívek is a keresztség és a bérmálás szentsége révén. Mondottuk, hogy méltóság és természetfeletti hivatás szempontjából nincs különbség az egyház tagjai között. Továbbá azt is hangsúlyoznunk kell, hogy az egyházban minden hierarchikus joghatóság az egész test szolgálatára van. A világi hívek („laikusok”: a görög ,,la- osz”, nép szóból) nem végeznek ugyan hivatalos hierarchikus szolgálatot, de nekik is sajátos hivatásuk szerint az egyház növekedését és megszentelődését kell szolgálniok. Ezek a szolgálatok: tanítás (az Örömhír terjesztése a családban, gyermekek nevelése, tanúságtétel a világban); megszentelés (az istentisztelet és istenszeretet révén); testvéri szolgálat (jótékonykodás, „karitász”, küzdelem az igazságosságért, békéért stb.). „A világiaknak főképpen az a feladat jut, hogy jelenlevővé és hatóerővé tegyék az egyházat azokon a helyeken, és olyan körülmények között, ahol csak általuk lehet az egyház a föld sója. így minden világi keresztény - éppen sajátos adományainak erejéből - tanúságtevő is, és az egyház küldetésének eleven eszköze is ,Krisztus ajándékozásának mértéke szerint’ (Ef 4,7)” (LG 33). Az egyházban „sajátos állapotot” képvisel a szerzetesség az evangéliumi tanácsok követésével. „Ez nem közbülső állapot a klerikusok és a laikusok között. Az Isten ugyanis mindkét részről hív keresztény hívőket, hogy az egyház életén belül különleges adományban legyen részük, és ki-ki közreműködjék a maga módján az egyház üdvösséghozó küldetésében” (LG 43). A férfi és női szerzetesek alkotmányuknak megfelelően leteszik az egyház előtt a szegénység, tisztaság és engedelmesség fogadalmait, hogy így teljesebben Istennek szenteljék magukat, és az Ö országának eljövetelét keressék. Az evangéliumi tanácsok vállalásával így jel lesznek a világban, Szabályaik szerint imádságnak és munkának szentelve életüket, szabadabban az istentiszteletnek és az emberek szolgálatánál élhetnek; tanúskodnak az „egyetlen szükségesről”, ti. arról, hogy Isten országa, az ő szeretete és szolgálata mindennél előbbre való (vö. LG 44). ♦ Tudod-e, hogy az Egyháznak te is éppen olyan értékes tagja vagy, mint pl. az a pap, akinél gyónsz, aki áldoztat, vagy mint maga a római pápa? - Tudod-e, hogy benned is maga az Egyház válik szentté vagy bűnössé?